A századok csendjét meg fogják törni, Jóel 2,18-19. Oly sokáig nem szólaltak meg az egek Izráel érdekében. De eljön a nap, és „erre" válaszol majd az Úr, népének hosszan tartó kiáltására. Akkor megtörténik az öntelt és gőgös ellenség, a nagy északi hadsereg kiűzetése, 2,20. Elsősorban természetesen a papok imádságára látjuk a választ a 2,17-ben, a sáskáktól való megszabadulás miatt. De a prófétai távlat törvényének megfelelően ez nemzeti ellenségükre, Asszíriára vonatkozik. Ha ez az ellenség nagy dolgokkal dicsekedett is, 2,20, az Úr fog megvalósítani nagy dolgokat országáért és népéért, 2,21. Örvendezni és vigadni fognak, 2,23. Megújulás és teljesség lesz majd, 2,23-24. Megvalósul a helyreállítás és befogadás, azzal együtt, hogy közöttük lesz az Úr. Így már nem fogják úgy tekinteni őket, mint valamilyen szegény népet, amelynek Istene vagy nem képes, vagy nem hajlandó megsegíteni őket, 2,27.
El fog jönni Isten szándékainak „azutánja", Jóel 2,28-32. Isten népéről a jelenlegi büntetés tovatűnik, ő pedig életbe fogja léptetni „azutánját", amikor az igazság békességes gyümölcse bőséges lesz, mint a Szent Szellem szolgálatának és hatalmának gyümölcse, 2,28. A héber szövegben a 2,28-32 külön szakaszt képez. Így látjuk meg jelentőségét, mert a Szent Szellem elküldéséről beszél. Péter Pünkösdkor a Csel 2,16-21-ben nem úgy hivatkozik erre, mint a prófécia beteljesülésére, hanem mintegy bizonyítékul a zsidóknak arra, hogy amit Isten elkezdett, be fogja fejezni.
A nemzetek megítélése bizonyossá válik, Jóel 3,1-21. Kétszeres összegyűjtés látható a 3,1-21-ben. Az Úr össze fogja gyűjteni népét országukba ismét a nemzetek közötti szétszórtságból. „Azokon a napokon" egy másik hatalmas összegyűjtés is következik. A nemzetek összegyűjtése a Josafát völgyébe; „az Úr megítél", 3,2. Ezek Izráel ellenségei, akik tönkretették őket, eladták és megölték őket. A háborút megüzenték! A nemzetek szent háborúként „felszentelik" azt, 3,9. De az ütközet az Úré. Az egész föld Bírája ítélőszékébe ül. Felállt a csatarend? Szájának szavával megveri a nemzeteket, Jel 19,15. Akkor megtudják majd, hogy „Jahve az Isten", és Izráel el fogja Őt ismerni, mint szövetséges Istenét, 3,17. Mi azt tanulhatjuk ebből, hogy ő mindenek felett, örökre áldott! Uralkodó Isten és kegyelmes Isten!