Lukács

ÉRDEKES MEGFIGYELNI, hogy a Szent Szellem hogyan hozott össze egy látszólag jelentéktelen eseményt és egy beszélgetést azokról a hatalmas eseményekről, amelyek Izráel történelmében voltak. Kevesen vették volna észre, amit az Úr megfigyelt (2. v.). Az 1. vers azt mondja, hogy „látta, hogy a gazdagok”; a 2. vers pedig azt, hogy „látott pedig egy szegény özvegyasszonyt is". Megjegyzés nélkül megfigyelhette volna, Ő azonban felhívta a figyelmet az asszonyra, és rámutatott, hogy jelentéktelennek látszó áldozata messze felülmúlta a gazdagok ajándékait.

FEJEZETÜNK néhányszor a hatalom kérdését érinti, és az Úr Jézust úgy látjuk, mint Aki tekintélyt követel tanításának minden területén. Megkérdőjelezték hatalmát (1-8.v.) néhányan, akik úgy tűnik, a Szanhedrintől jövő küldöttséget alkották. Lehet, hogy a Bemerítő Jánossal kapcsolatos kérdés feltevésével nemcsak őszinteségüket vonta kétségbe, hanem vallási vezetői hatáskörüket is.

OLVASUNK EGY vámszedőről (1-10. v.). Volt már olyan érdekes feltételezés, hogy ez ugyanaz az ember, akiről az Úr az előző fejezetben beszélt (Lk 18,13-14). Akár így van, akár nem, az Úr azért jött, hogy őt megkeresse (10. v.), az pedig meghívta Őt az otthonába. Szeretnénk ismerni az otthonban lefolyt beszélgetést, de csak az ezt követő eseményeket ismerjük, és ezek azt bizonyítják, hogy ebben az emberben csodálatos változás ment végbe. Nemcsak vámszedő volt, hanem fővámszedő, és előrehaladása közben nagyon gazdag ember lett.

MAI IGESZAKASZUNKBAN egy imádkozó özvegyasszonyról, egy farizeusról, egy vámszedőről és egy koldusról olvasunk. Az 1-8. verset ezek a szavak vezetik be; „mindig imádkozni kell, és meg nem restülni". Látunk egy özvegyasszonyt, aki megpróbáltatáson ment át, és törvényes segítséget keresett, hogy megtalálja az igazát. Mivel nem kapott elégtételt, visszajött újra és újra, amíg a bíró végül is engedett neki, és teljesítette a kérését. A kitartás kifizetődő. Istenünk nem lenne hajlandó cselekedni? Nem így van, az Ő adománya szerető szívből jön.

AZ ENGESZTELHETETLEN szellem probléma (3-6. v.). Az Úr azt mondja, hogy ha valaki vétkezik ellenünk, és megbánja, meg kell bocsátanunk neki. Azzal lehetett érvelni, hogy ha ismétlődik a vétkezés (hétszer), bizonyos kétségek merülhetnek fel a megbánást illetően. De a lecke világos - ha megbánta, bocsáss meg neki. Lehetnek kétségeink a megbánás őszintesége felől, de a mi dolgunk a megbocsátás. Megérthetjük a tanítványok kérését, hogy „növeljed a mi hitünket", mert az állandó megbocsátás meghaladja az emberi erőt.

  A HAMIS sáfár példázata értelmezési problémákat okoz, főleg azért, mert nem értjük teljesen azokat a tranzakciókat, amelyeket a sáfár azért végzett, hogy a jövőjét biztosítsa. Sáfári munkája nem volt kielégítő, és elbocsátás várt rá borús kilátásokkal. A történetben említett változtatások célja az volt, hogy kedvező bánásmódot érjen el a maga számára később azoknál, akiknek ily módon kedvezett.

SZOROS KAPCSOLAT van a 14. fejezet vége és a 15. fejezet eleje között. Az Úr sóról beszélt, amely elveszítette az ízét, és ennek következtében használhatatlanná vált, és arra ösztönözte hallgatóit, hogy szenteljenek figyelmet annak, amit mondott. A vámszedők és a bűnösök egyetértettek abban, hogy ez a leírás illik rájuk, és közeledtek hozzá, hogy hallgassák. Ez panaszt váltott ki a farizeusokból és az írástudókból, akik nem tudták megérteni, hogyan foglalkozhat az Úr ilyen emberekkel.

TÖBB PÉLDÁZAT keletkezett egy farizeus meghívásából, aki arra kérte az Urat, hogy vegyen részt egy étkezésen. A vendégek a „felső tízezerhez" tartoztak, és az Úr megfigyeli a tolakodást, hogy biztosítsák maguknak a fő helyeket az asztalnál.

A MEGTÉRÉS a gondolkodásmód megváltoztatása, amely az egyént arra indítja, hogy bízzon Istenben és hagyjon fel a bűnnel. Ez életbevágó része az Isten emberekkel való bánásmódjának. Szóltak az Úrnak azokról, akiket Pilátus megöletett, valamint azokról, akik meghaltak, amikor egy torony rájuk omlott, úgy gondolva, hogy azok, akik így jártak, nagyon bűnösök voltak, ezért ítéltettek meg. „Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek": Krisztus válasza eltekint azoktól, akik ezeket a szerencsétlenségeket elszenvedték, hanem hallgatói felé és felénk irányul.

A BIZALOM élete (tegnapi olvasmány) egyúttal a vigyázás és a hűség élete is. Az Úr gyakran tett utalást az eljövetelére, és sürgette, hogy tanítványai éljenek ennek a fontos eseménynek a fényében. Ha Ő eljön, akkor nem lehet lazulás az erőfeszítésben - a derekak legyenek felövezve, és a lámpások égjenek (35. v.). A felövezett derekak a munkára való készségről beszélnek, és a bizonyságtétel égő lámpásait fenn kell tartani a sötétben. Ez van eljövetelének háttere előtt, amelyre vonatkozólag meg kell mondanunk, hogy nem adott dátumot.