A "kísértés" szó elvesztette jelentőségét a világon, ennélfogva tévesen használjuk. A kísértés nem bűn. Át kell mennünk kísértéseken, mert emberek vagyunk. Ha nem lenne kísértésünk, megvetettek volnánk. Mégis sokan szenvednek olyan kísértések között, amiben nem kellene, mégpedig csak azért, mert nem engedik, hogy Isten őket magasabb síkra emelje, ahol más jellegű kísértésekkel kellene szembenézniük.
Ekkor Elizeus bement a házba, ahol a fiú holtan feküdt..., és imádkozott az Úrhoz. (2Kir 4,32-33)
Ml TÖRTÉNIK, ha jelenlegi testünk szertefoszlik a halálban? Van Istentől készített házunk" (1. v.). A jelen idő kifejezi annak bizonyosságát, hogy feltámadott testet kapunk (1Kor 15,42-49). Addig „sóhajtozunk" (Róm 8,23) a testi gyengeség és a bűn terhe miatt, és vágyakozunk a mennyei dicsőség után. Dicsőséges jövőnk bizonyos, mert ígéretünk van róla a Szellem zálogában, és éppen most Isten keze munkája vagyunk (2Kor 5,5). A jelenben az elkövetkező dicsőség előízét élvezhetjük.
Minden lehetséges annak, aki (4x)
Ez nem valami vénasszonyos duma,
A hit valóságos csoda.
Hit nélkül félember vagyok csupán,
De hittel látom a csodát, (látom a csodát).
Egy napon a prérityúk talált egy tojást, és addig ült rajta, míg ki nem kelt a madárka. A prérityúk tudtán kívül egy sastojást keltett ki, amit valami miatt magára hagytak.
Míg a sas a madarak közül a legnagyobb, és könnyedén és méltóságteljesen szárnyal a magasban, a prérityúk egyáltalán nem tud repülni. Sőt, annyira igénytelen, hogy szemetet eszik.
Ahogy azt sejteni lehetett, a sasfióka - mivel egy prérityúk-családban nőtt fel - azt gondolta magáról, hogy ő is prérityúk. Kapirgált, szemetet evett és kotyogott, akárcsak egy prérityúk.
Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! (Zsolt 139,23-24)
Isten Fia mondja: "Megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint." (Jel 2,23)
Köszönöm, Istenem, jóságodat, amellyel mindig javamra munkálkodsz.
Add, hogy meghalljam, ha hívsz, és menjek!
Jertek, menjünk el, könyörögjünk az Úrhoz, folyamodjunk a seregek Urához! Én is megyek! (Zak 8,21)
Az ezernyolcszázas évek végén egy kisfiú, aki egy eldugott vidéki településen élt, tizenkét éves volt, és még sohasem járt cirkuszban. Képzelhetitek, milyen izgalom kerítette hatalmába, amikor egy napon az iskolában egy plakátot raktak ki, amin az állt, hogy a következő szombaton vándorcirkusz érkezik a közeli városkába. Szaladt haza az örömhírrel, és rögtön meg is kérdezte:
- Apa, elmehetek?
Bár a család szegény volt, az édesapa jól látta, milyen fontos ez a fiúnak.
Egy montanai szervezet ötezer dolláros díjat tűzött ki minden egyes élve elfogott farkasért. Két vadász, Sam és Jed úgy döntött, hogy nekivág a hegyeknek, és keres egy kis pénzt farkasok elfogásával. Éjjel-nappal járták a hegyeket, kutatva értékes zsákmányuk után. Háromnapi sikertelen vadászat után kimerülten lefeküdtek és elaludtak.
