01.21 Megengedő akarat
„Saultól viszont eltávozott az Úr Szelleme, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az Úr küldött.'' 1Sámuel 16,14
Sátán - bukása előtt Lucifer
„Saultól viszont eltávozott az Úr Szelleme, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az Úr küldött.'' 1Sámuel 16,14
Isten Igéje tizenhatszor beszél arról a bűnről, hogy Júdás elárulta Krisztust. Az Üdvözítő előre tudta, a zsoltáríró megjövendölte, és Péter apostol pünkösd napja előtt teljesebben értelmezte.
Világos, különösen János evangéliumából, hogy Júdást a Sátán irányította. Az Úr ezt mondta a tanítványoknak: "egy közületek ördög" (görögül: diablos), Jn 6,70. "Az ördög belesugallta már Iskáriótes Júdásnak,... szívébe, hogy árulja el őt", Jn 13,2. Az Úr is úgy hivatkozik rá, mint aki "a veszedelemnek fia", Jn 17,12.
Tanulmányozásunk elénk állítja azokat is, akik ellenezték Jeruzsálem falainak újjáépítését. A Horonból való Szanballat társaival együtt szüntelen harcolt, hogy akadályozza és rombolja Nehémiás munkáját. Olyan nemzetből származott, Moábból, amely esküdt ellensége volt Izráelnek. Minden lehetséges eszközt felhasználtak az ellenállásukhoz. Szanballatban annak a könyörtelen nyomásnak a képét látjuk, amelyet a Sátán gyakorol azokra, akik arra törekszenek, hogy Isten munkáját végezzék.
A FARIZEUSOK kétségbeestek, mert a nép helyes következtetést vont le az Úr hatalmas gyógyító tetteiből (23. v.). Hatalmát nyilvánvalóan nem lehetett megmagyarázni csupán emberi szinten. A farizeusok, minthogy nem tudták megkérdőjelezni a csodák hitelességét és nem voltak hajlandók azokat Isten hatalmának tulajdonítani, azt állították, hogy Jézus az ördög szövetségese. Az Úr fogta a vádjukat, és nyugodtan darabokra szedte. Rámutatott, mennyire abszurd feltételezés van a vádaskodásukban, éspedig az, hogy a Sátán önmaga ellen cselekszik.
BÁR EZÉKIEL FOGSÁGBAN volt, nem szolgált részletekkel a nagy világbirodalmak megítélésével kapcsolatban, mint amilyen Babilon is volt. A 12-24. fejezetben inkább Jeruzsálem és Izráel megítélésére vonatkozóan adott meg sok részletet, míg a 25-32 fejezetben az ígéret földjével szomszédos nemzetekkel foglalkozik. A 26-28. fejezet elsősorban Tíruszról szól, míg a 28,1-19 méginkább a Sátán felemelkedésére és bukására jellemző.
A KÖNYV ÖT jelenettel kezdődik, váltakozva a föld és ég között. Jóbot úgy mutatja be, mint tökéletes, igaz embert aki féli Istent és gyűlöli a gonoszt. Gyönyörű családja volt, ő maga egészséges, és törődött családjával. Amikor azok ünnepeltek, ő égőáldozatokat mutatott be értük arra az esetre, ha Istent átkozták volna szívükben, 1,1-5.
Minden bűnünk besorolható oly módon, hogy vagy közvetlenül Isten ellen irányul, vagy embertársaink ellen. Ádám bűne egyedül Isten ellen irányult; Káin bűne testvére ellen.
Tekintettel a névre, amelyet Éva elsőszülött fiának adott, nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy ő lesz az, aki a kígyó fejére tapos.
A KÍGYÓ diadalmaskodott; az ember bűnbe esett. De a Sátán győzelmének órájában Isten már ki is hirdette végső bukásának bizonyosságát és körülményeit, 15. v. Az a kifejezés, hogy „az asszony magva", azt hangsúlyozza, hogy ez a végső győzelem az által a Valaki által történik majd, aki az emberi fajból származik. Mennyire teljesen és milyen dicsőségesen szerezte vissza az Üdvözítő mindazt az embernek, amit Ádám elveszített!
NYILVÁNVALÓ a kígyó szavaiból, hogy teljesen tudatában volt az isteni tiltó rendelkezés pontos kifejezésének. Látjuk, hogy pontosan tudta idézni azokat a szavakat, amelyeket Isten használt - „a kert minden fájáról", 2,16; 3,1, „bizony meghalsz", 2,17; 3,4, „amely napon" és „eszel arról", 2,17; 3,5. Következésképp olyasmit kérdez Évától, hogy vajon Isten mondott-e valamit, amiről ő tudta, hogy nem mondta Isten, 1. v.
Vannak területek, ahová a sátán nem követhet bennünket. Ilyen terület: a magasztalás és a hálaadás.