dicsőítés

VALÓSZÍNŰLEG a 103. zsoltárt Dávid öreg korában írta, miután tapasztalata volt a bűnről és bűnbocsánatról. Dávid imádkozó ember volt, de ebben a zsoltárban nem annyira imádkozásról van szó, mint inkább dicsőítésről és imádatról. Három részre osztható:

(1)  A szólóének, 1-5. v. Az egyén. „Áldjad én lelkem az Urat".

(2)   A kórus, 6-18. v. Mások is csatlakoznak. Figyeld meg a névmásokat.

(3)  A szimfónia, 19-22. v. Angyalok, teremtés.

A 46., 47. ÉS 48. ZSOLTÁR szorosan összetartozik. Dicsőítő trilógiát képeznek, amelyben Jeruzsálemnek az ellenségtől való valamelyik nagy szabadulását ünneplik. De annak az eljövendő napnak is szép előképe, amikor Krisztus fog eljönni, hogy megszabadítsa Jeruzsálem ostromlott városát, és felállítsa trónját és Királyságát. Van tehát egy elsődleges történeti értelmezése, egy másodlagos prófétai beteljesedése, és egy ránk vonatkozó gyakorlati alkalmazása.

EZÉKIÁS APJA kegyetlen bálványimádó volt, aki bezáratta Isten házának kapuit, 28,24, De Ezékiás uralkodásának kezdetén nem folytatta apjának gonosz cselekedeteit, és újra megnyittatta a templom kapuit. Ez volt az ő „első" szeretete. „Tiszteld apádat és anyádat", ez az első olyan parancsolat, amelyhez az áldás ígérete csatlakozik az engedelmes hívő számára, Ef 6,2. A fiúnak tisztelnie kell az apját, de az Úr Jézus ezt mondta: „Aki inkább szereti atyját és anyját, hogy nem engem, nem méltó énhozzám", Mt 10,37.

„ÖRÖME VAN-É valakinek, dicséretet énekeljen", Jak 5,13. Ez volt valószínűleg a legboldogabb esemény Dávid életében. Helyet talált az Úr számára. Istennek, akinek mindent tulajdonított, megadta a legmagasabb megtiszteltetést népe között, Zsolt 132,1-9. Írt tehát egy zsoltárt Aszáfnak és testvéreinek, hogy rendszeresen dicsőítsék Istent a frigyláda előtt Jeruzsálemben. Illő volt, hogy megírja ezt a zsoltárt egy ilyen diadalmas helyreállás után, amely a bírák törvényen kívüli időszaka, valamint Saul király félelmes elbukása után következett.