Ézsaiás

AZ ÉZSAIÁS 53-55 az evangélium áldásainak gyönyörű összefoglalását adja. Az 53. fejezet az Üdvözítő engesztelő helyettes halálának alapja és támasza. Az 54. fejezet az áldásokat Izráellel kapcsolatban mutatja, az 55. fejezet pedig az örömteli meghívást kiterjeszti a pogányokra. Fejezetünk egy mindenkihez szóló hívással kezdődik, aki szomjúhozik, 1. v. Ez eszünkbe juttatja az Úrnak a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetését a kútnál.

AZOK A FEJEZETEK, amelyek a Szenvedő Szolga kritikus ige szakaszát követik, közvetlenül rá vonatkoznak. Láttuk, hogy hogyan valósult meg a megváltás nagy munkája, az 53. fejezetben. Lássuk most az eredményeket, először Izráel számára, 54. fej, aztán pedig a pogányok számára, 60. fej.

A negyedik versszakban, 7-9. v. a próféta beszél. Itt egy sor figyelemre méltó prófécia található, amely mind beteljesedett a keresztrefeszítés napján: vallatása a Szanhedrin előtt, 7. v., kivégzése, 8. v., eltemetése, 9. v. Vallatói előtti hallgatását megemlíti a Mk 14,60-61; Lk 23,9; halála, vagy „kivágatása" meg van írva a Dán 9,26-ban, eltemetése pedig a Jn 19,38-42-ben. A héber „halál" szó többesszámban van, 9. v. Ebben a többes számban a Szent Szellem azt a tényt közli, hogy halála átfogóbb jellegű volt, mint egy római kivégzés.

EZ A HATALMAS IGEHELY a betetőzése és csúcspontja az ószövetségi próféciának. Egy öt versszakos költemény, amelynek mindegyike három versből áll. Az utolsó kivételével mindegyik versszakban más a beszélő. Jahve vezeti be a Szolgát az első versszakban, és Ő az, aki az igazolás és győzelem végső szavait elmondja az utolsóban, 53,10-12. A központi három versszak a bűnbánó Izráelé, Ézs 53,1-3, a hívő zsidóké és pogányoké, 4-6. v., és magáé a prófétáé, 7-9. v.

A FEJEZET IZRÁELLEL kezdődik egy asszony képében, aki elvált a férjétől hűtlenség következtében. Most fizetésképtelen. De ez mindennek csak az egyik oldala. Ő a bűnös és nem kapott válólevelet. Ez Izráel állapota a testté lételkor, 2. v.

Mielőtt szó lenne a Szolga önkéntes alárendeléséről Atyja akaratának, emlékeztet bennünket óriási teremtő hatalmára, 2-3. v. Miközben megalázkodásában Szolga volt, ugyanakkor Ő volt a Fiú az Istenség minden tulajdonságával.

AZ ÉZSAIÁS 40-66 HÁROM szakaszra oszlik, amelyek mindegyike kilenc fejezetből áll. Az első két szakasz, a 40-48. fej. és a 49-57. fej, hasonló szavakkal végződik: „Nincs békesség, így szól az Úr (Istenem), az istenteleneknek!".

AZ ÉZSAIÁS 45. EGYIKE a legfigyelemreméltóbb próféciáknak a Szentírásban. Ézsaiás sok esztendővel Izráel népének 70 éves babiloni fogsága előtt élt. Ezékiás királyt is figyelmeztette erre, Ézs 39,5-7. Az északi királyságot hurcolták fogságba elsőnek, 2Kir 17,4-6. Ezután Júda déli királyságát és Jeruzsálemet foglalta el Nabukodonozor, leromboltatta a templomot, és a népet Babilonba száműzte, 2Kir 25.

ENNEK A FEJEZETNEK az első szakasza, az 1-12. v., az első a négy „Szolga ének" közül Ézsaiás próféta könyvének ebben a részében. A többiek a következők: Ézs 49:1-13; 50:1-11; 52:13-53:12. Az első a bemutatást végzi, a földi utat, valamint a Messiás programját. Ez négy részből áll, összefoglalással a végén.

A SZOLGA-PÁSZTOR SZOLGÁLATÁVAL kapcsolatos elmélkedésről, 11. v., a próféta továbbmegy, hogy a teremtés Istenét vegye szemügyre. Itt a Szentháromság Istenről van egy nagyszerű kijelentés, amelyet a mai napig is semmibe vettek, vagy tagadnak sokan. A Szentírás azt tanítja, hogy az Egy Isten három egyenértékű Személy - Atya, Fiú és Szent Szellem. A 10. versben figyelmezteti az embereket, hogy „Ímé, az Úr Isten", a Pásztor a maga négyszeres szolgálatában, 11. v., a Szellem a maga mindentudásával és mindenhatóságában, 13.

ÉZSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVÉNEK ezt a második szakaszát „Jahve szolgájának" személye uralja. A kifejezést Izráel nemzetére alkalmazták, Ézs 41,8, majd utána a Messiásra, Ézs 42,1. Ettől kezdve a leírás nagy része Isten Szolgájának szenvedésével és dicsőségével foglalkozik. A bevezetés nagyszabású. Az embereknek azt mondják, hogy hallgassanak, Ézs 41,1. Hadd beszéljen Isten!

Három hang van a 40,1-11-ben:

(1)  Jahve hangja, 1-2. v. A vigasztalás üzenete.

(2)  Keresztelő János hangja, 3-8. v., Jn 1,23.