Az Úr egy szombaton az egyik zsinagógában tanított, amikor meglátta ezt az erősen deformálódott testű asszonyt. Lukács, a szeretett orvos elevenen festi őt meg, mint aki "meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni", 11. v. Tizennyolc éve volt ebben az állapotban, mivel a Sátán megkötözte.
Az asszony a reménytelen bűnösök kiábrázolása, akik képtelenek megszabadítani önmagukat.
A megdicsőülés hegye volt az a hely, ahol a három kiváltságos tanítvány szemtanúja volt az Ő fenségének, de most gyorsan eszükbe kellett jutniuk, hogy odalenn az emberi nyomorúság völgye van. Itt, a hegy lábánál volt egy zaklatott apa, aki a Megváltó elé térdelt, és kiöntötte szívét egy szenvedélyes könyörgésben, démontól megszállt fiáért.
Miközben nagy tömeg vonult a zsinagógai elöljáró háza felé, egy szegény beteg nő közel férkőzött az Úr Jézushoz. Problémája a vérfolyás volt, és minden valószínűség szerint ilyen kényes ügyben nem érezte helyénvalónak, hogy nyilvánosan tárja fel szükségét.
Ez az asszony egyike a sok meg nem nevezett nőnek a Bibliában. Keveset tudunk róla, de ami le van írva a Szentírásban, az nagyon áldásos számunkra. Semmit sem tudunk származásáról, születési helyéről, férjéről vagy későbbi életéről, miután Jézus meggyógyította. Nem kétséges, hogy Krisztussal való találkozása életének legnagyobb pillanata volt.
EZ a fejezet valóban megörvendezteti a szívet. Jézussal a bűn okozta pusztítás közepette találkozunk. Hatalma teljes a pusztítás közepette. „A vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik" (Lk 7,22. v.). Volt-e valaha a világon olyan orvosi rendelő, ahol a pácienseknek olyan csoportja volt látható, mint itt?
EZEK a csodák olyan módon kapcsolódnak egymásba, amely egyedülálló az evangéliumi feljegyzésekben, minthogy a Jairus lányával kapcsolatos eseményt megszakította a vérfolyásos asszony meggyógyítása. Figyelemre méltón tizenkét éves periódus is összekapcsolja őket, amennyiben a zsinagógai elöljáró fél, és szomorú amiatt, hogy tizenkét évnyi örömének vége szakad (lásd: Lk 8,42); az asszonynál pedig tizenkét éves szenvedésnek és kétségbeesésnek lett vége, gyógyulással és békességgel.
VALÓSZÍNŰLEG a 103. zsoltárt Dávid öreg korában írta, miután tapasztalata volt a bűnről és bűnbocsánatról. Dávid imádkozó ember volt, de ebben a zsoltárban nem annyira imádkozásról van szó, mint inkább dicsőítésről és imádatról. Három részre osztható:
(1) A szólóének, 1-5. v. Az egyén. „Áldjad én lelkem az Urat".
(2) A kórus, 6-18. v. Mások is csatlakoznak. Figyeld meg a névmásokat.
(3) A szimfónia, 19-22. v. Angyalok, teremtés.
AZ ÚR JÉZUS mondta egy megtisztult leprásnak: „mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt", Mt 8,4. Olvasmányunk elmondja nekünk, mi fog történni, amikor az ember ezt teszi. Ezek a leprából való megtisztulásra vonatkozó utasítások azt mutatják, hogy ez a boldog állapot megvalósulhatott, de olyan ritkán történt meg, hogy a betegséget gyógyíthatatlannak tekintették, valami olyasminek, amit csak Isten tud meggyógyítani.
Lukács 5,27-32
Máté 9,9-13