Jób

Elihu (azt jelenti, hogy "Isten maga", vagy "Istenem Ő", vagy még azt, hogy "Ő az Istenem"), Búznak, Ábrahám egyik rokonának törzséből való, 1Móz 22,21. Először a 32. fejezetben van megemlítve, és az ő négy beszédét tartalmazza a 32-37. fejezet. Elihu az isteni szuverenitást hangsúlyozza, amely előkészíti a 38. fejezetben Isten kinyilatkoztatását. Mint fiatalabb férfi, vonakodik beszélni. Azonban Jób nyilvánvalóan önigaz magatartása és önsajnálata, valamint Jób három úgynevezett vigasztalójának alkalmatlansága felbosszantotta.

Czófár volt a harmadik barát. Ő nyersen dogmatikus és irgalmatlan. Amellett, hogy Jóbot képmutatónak nevezi, Jób 20,5, hazugsággal is megvádolja, 11,3. Ha Elifáz a moralista, akinek érvei a tapasztalatra támaszkodnak, és Bildád a törvényeskedő, aki véleményét a hagyományra alapozza, akkor Czófár a dogmatikus, aki előfeltételre alapozza megállapításait. Elifáz azt a következtetést vonja le, hogy Jób a bűnei miatt szenved; Bildád úgy tekinti, hogy képmutató, míg Czófár azzal vádolja meg, hogy gonosz ember.

Bildád volt a második Jób három barátja közül. "Suahi"-nak nevezték, ami feltehetően azt jelenti, hogy shuah-i volt. Ez egy terület abban a tartományban, amelyben Shuah, Ábrahám fia letelepedett, 1Móz 25,2,6. Ezért bölcs férfiak országából jött, 1Kir 4,30. Részt vett mindhárom vitában, amelyet a barátok Jóbbal folytattak, 8., 18., és 25. fej. Három beszéde igen súlyos tónusú; kevésbé, mint Czófáré, de jobban, mint Elifázé. Bildád beszédei nagyjából azt visszhangozzák, ami Elifáz véleménye, de szenvedélyesebbek, 8,2; 18,3-4, mert Jób érveit elutasítja.

Jób három barátja közül Elifáz tűnik a legidősebbnek és legtekintélyesebbnek, Jób 2,11; vö. 15,10. Ezek az emberek nyilván nagy tiszteletnek örvendtek és híresek voltak bölcsességükről. Miután eltelt néhány hónap, 7,3, elmentek, hogy együtt sírjanak Jóbbal, és lehetőség szerint vigasztalják. Valójában nagy megpróbáltatást jelentettek számára, amely csak fokozta szerencsétlenségét. Elifáz témáni volt, amely kapcsolatba hozza őt Edom híres bölcsességével, Jer 49,7; Abd 8-9. Úgy tűnik fel, mint a barátok vezetője és szószólója.

Jób eljutott annak megértésére, hogy a szenvedéssel szembeni helyes magatartás nem a kétségbeesés, hanem az imádat és az akarat, önmagunk feladása. Megtanulta "az Úrtól való végét" (az Úr szándékát), amely teljesen új megvilágításba helyezte számára Isten fenségét, dicsőségét és irgalmát, Jak 5,11. Amikor az Úr kinyilatkoztatása lenyűgözte, így kiált: "Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál." 42,2. Kijelenti: "Tudom", 2. v.; "hallottam felőled, most pedig... látlak", 5. v.

Végül is Jób magatartása szörnyű megpróbáltatásai miatt egyfajta önsajnálat volt. Először figyelemreméltó bátorsággal és béketűréssel nézett szembe balszerencséjével. Még akkor sem vétkezett, amikor felesége sürgette, hogy átkozza meg Istent és haljon meg. Azonban, ahogy teltek a napok, még Istennek ez a nagy embere is elveszítette önuralmát. Barátai előtt, akik csendben voltak körülötte, hite megtántorodott és összeomlott.

Az első fejezetben a Sátán támadásai Jób családja és javai ellen irányultak, de a második fejezetben Jób személyére teszi rá a kezét. Itt Isten szuverenitását ismét hangsúlyozza az Ige, 2,1. A Sátán megjelenik az Úr előtt, miután kudarcot vallott abban, hogy Jóbot bűnre csábítsa. Az Úr ismét megkérdezi a Sátánt, hogy megfigyelte-e szolgáját, Jóbot, akiről ismét elismerően nyilatkozik, de azt is hozzáteszi, hogy Jób még mindig feddhetetlen maradt, annak ellenére, hogy a Sátán súlyos próbának tette ki, 3. v.

Mielőtt a Sátán megjelenik, Jób 1,6, Isten szuverenitásának nagy igazságát látjuk. A Sátán hatalmas, de Isten mindenható. Bepillantást nyerünk a mennyei világ eseményeibe. Isten a szellemi világ teremtményeit maga elé hívja. A könyvben szereplő minden ember, maga Jób is, teljesen tájékozatlan azokkal az eseményekkel kapcsolatban, amelyek Isten előtt történtek. A Sátán beszámolója mutatja földi tevékenységét, és az Úr megkérdezi őt szolgájával, Jóbbal kapcsolatban. Az Úr megállapítása, amely még az 1. versen is túlmegy, nagyon figyelemreméltó, Jób 1,8.

Jób könyvének bevezetése, az 1. és 2. fejezet, a befejező résszel együtt, 42,7-17, elbeszélés. A könyv magja, a 3-42,6 nagyrészt lírai (költemény jellegű). A könyv Jób helyzetével kezdődik, és négy nagy megállapítást tesz az ő ragyogó jellemével kapcsolatban, 1,1.