ZAKARIÁS kortársa volt Aggeusnak. Tanításával és próféciáival sürgette az építőket „nyájas szavakkal, vigasztaló szókkal", 1,13. Ezek többek között felidézték Krisztus személyének dicsőségét, szenvedéseinek mélységét, az eljövendő dicsőséget, hogy fontosságot és igazi értéket adjanak az akkor Őérette végzett munkának. A népet az ilyen szolgálat sikerre segítette, Ezsd 6,14.
A ZSIDÓK MARADÉKÁNAK, annak a mintegy 42 000 embernek, akik elhagyták a Babilonban élvezett viszonylagos kényelmet és létbiztonságot, az volt a szándéka, hogy helyreállítja Isten bizonyságtételét. Égőáldozati oltárt állítottak fel, lerakták a templom alapjait, és hit által megrendezték az ország gyümölcsének begyűjtési ünnepét, Ezsd 3. A fél-pogány samaritánusok felajánlott segítségét visszautasították, és azok másokkal együtt nyílt ellenségeikké váltak. Az újjáépítés munkája tizennégy évig szünetelt.
AMIKOR CÍRUSZ, Perzsia királya átvette a Babiloni Birodalmat, azzal kellett volna foglalkoznia, hogy megalapozza uralmát. De uralkodásának legelső évében Isten arra indította, hogy megengedje a zsidók maradékának, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe, és segítse őket. Ez volt a prófétai szó beteljesedése, Jer 25,12; 29,10; Ézs 45; 2Krón 36,22; Ezsd 1. Micsoda hatalmas és szabadító az Isten, hogy arra indít egy pogány kényúrt, hogy kedvezzen a foglyok egy megvetett csoportjának! Bizony, az ilyen Isten megtehette ezt, hogy beteljesítse szándékait.
SOFÓNIÁS nagy témája „az Úr napja". Az általános ítélet leírásával kezdi, 1,2-3; vö. Róm 8,20. Az Úr foglalkozni fog Júdával „is", megítélve a Baál imádóit, akik megmaradtak Jósiás reformja után, a bálványpapokkal együtt, 1,4; vö, 2Kir 23,5. A csillagimádók, és azok, akik az Isten-imádatot összekeverik a maguk császárkultuszával, meg fogják érezni haragját, 1,5. Az elfordulók és a közömbösök nem fognak megmenekülni, 1,6. Hallgass az Isten előtt! Az egész föld bírája megjelenni készül.
A PRÓFÉTA, miután csendben volt és hallgatott, most egy imádságos zsoltárba kezd bele „a sigjónóth szerint", amely egyfajta gördülékeny, örvendező zenei kíséret, 3,1. Most már nem kérdésesek Isten útjai. A próféta elfogadta az Úr szavát, bár megrettenve, 3,2a; nem a küszöbön álló nyomorúságtól félve, hanem az Úr félelmével. Napjainkban, amikor eluralkodik a könnyelmű bizalmaskodás, bizony szükségünk van megújulásra „kegyességgel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz”, Zsid 12,28-29. Habakuk itt nagy magasságokba emelkedik.
HABAKUK zavarban van egy meg nem hallgatott imádság miatt, 1,2. Sehogyan sem tudta megérteni, hogy az Úr hogyan engedheti meg a gonoszságot népe között, anélkül, hogy beavatkozna, 1,3. Ráadásul a törvényt fellazították, és nem ítélik el a gonoszt. Az istentelen úgy érzi, nem kell félnie a letartóztatástól és büntetéstől, és fenyegeti az igazat. Az áldozatok szenvednek és a bűnözők szabadon járnak, 1,4. A próféta problémája egyre mélyül, midőn Jahve válaszol neki, 1,5-11. Hallgatása népének hitetlensége miatt volt.
HABAKUK, „a magáévá tévő", magáévá tette hit által, amit nem tudott megérteni. Kortársa volt Sofóniásnak és Jeremiásnak. Üzenete párbeszéd formájában jelenik meg önmaga és az Úr között, saját mélységes zavarával kapcsolatosan. A prófécia két részből áll. Az 1. és 2. fejezet jegyzi fel a párbeszédet. A 3. egy imádság, zsoltár formájában. Dokumentum ez a tizenkettedik órában, és biztonságérzetet nyújthat még napjainkban is. Megtanulhatjuk belőle, hogy még a legzavarosabb körülmények mögött is a szuverén Isten keze van.
EZ A PRÓFÉCIA kiegészítés Jónáséhoz, amely egy századdal előbb történt. A bűnöket, amelyeket akkor megbántak, később megbánás nélkül követték el. Náhum üzenete Júdának szól, annak nagy ellenségével kapcsolatban. Teherként nehezedik rá, és megmarad könyvként, minthogy ez Jahve kijelentése, akinek meg kell ítélnie a bűnt, 1,1. A próféta Isten jellemének bemutatásával kezdi, ő „féltékeny", vagyis „féltőn szerető", 5Móz 6,15. A bosszúra való háromszoros hivatkozás megerősíti annak elhatározott voltát, Náh 1,2.
MIKEÁS utolsó felhívása a nép magatartása ellen szól. Formája olyan, mint valami törvényszerű peré, 6,1. Elfáradtak Isten mellett! Pedig Ő megszabadította őket, megváltotta őket, gondoskodott róluk, 6,4, és védelmezte Őket, 6,5. Felszólítja őket, hogy emlékezzenek vissza Bálám gonosz tanácsára, és az ezt követő törvényszegésre Sittimnél, 4Móz 25; 31,16. Aztán emlékezzenek az Ő nagy kegyelmére Gilgálnál, Józs 5,9. Ilymódon sok igaz cselekedetet vitt végbe értük, Mik 6,5b. Akár az Ő népéről, akár Bálákról van szó a 6,6-7-ben, a tévelygés és az elv fennmarad.
A PRÓFÉTA második felhívása a hatalmasok kapzsisága ellen szól. A fejedelmek igazságtalanul uralkodtak. Nyomorgatták a szegényt, 3,1-3. Nem mutattak irgalmat, nem fognak kapni semmit.