Ószövetség

EDOM A PRÓFÉTA ítéletes üzenetének célpontja. Az ÓSZ-nek ez a legrövidebb könyve nem tartalmaz sem vigaszt, sem reménységet Isten népének engesztelhetetlen ellensége számára, Ez 35,5. Mégis Ézsau volt az ősapjuknak, Jákobnak ikertestvére, 1Móz 25,25; 27,41. A prófécia dátuma nem elég biztos. Nem lehetünk biztosak benne, hogy Jeruzsálem elestét látva, vagy arra visszatekintve írta-e; Jer 49,9.14-16. Mindazáltal Edóm megítélésének oka világos. Gőgje, önteltsége és szégyenteljes közömbössége hozza rá a végleges pusztulást, Abd 3-6. Senki sem fog megmenekülni.

ÖT LÁTOMÁS adatott Ámósnak. Az első két látomás szerint értendő, és teljes pusztulásról beszél, Ámos 7,1-6. A próféta szánalomra indul, irgalomért esedezik Jahvehoz, 7,2.5. Az imádságra adott válaszban Isten saját szuverén szándékait valósítja meg!, Dán 9,2-3; Mt 9,38; Lk 1,13; Jel 22,20 stb. Isten szuverenitása figyelembe veszi teremtményeinek bűnbánatát és imádságait. Szánakozása nem annyira valamilyen döntés megváltoztatását jelenti, hanem inkább a bánásmód megváltoztatását. A 7,3.6-ban a haragról irgalomra vált át.

ÁMÓS SIRATJA IZRÁEL kimúlását. Úgy festi le, mint szüzet, akivel sohasem valósult meg Jahve teljes szándéka, Ámós 5,1-2.

ÁMÓS MOST AZ ÚR szavát Júdához és Izráelhez együtt intézi, mint nagy mértékben kiváltságos családhoz, Ámós 3,1. Egyedülálló közösségük volt, nagy váltságuk és kegyelmes kiválasztásuk, Ámós 3,2. Az, hogy Isten ismeri őket, választásával együtt jár; vö. Jer 1,5; Róm 8,28-30. Embereknél a bensőséges kapcsolat gyakran engedékenységet jelent, de Istennél a kiváltság megnöveli a felelősséget, Júd 5-11. Hét szónoki kérdést tesz fel, hogy bemutassa, hogy Isten bánásmódjában mindig van ok és okozat, Ámós 3,3-6.

ÁMÓS NAPJAI a bőség napjai voltak, Ámós 3,15. A gazdagok szégyentelenül kizsákmányolták a szegényeket, Ámós 2,6 stb. A vallás üres formaságait kínos lelkiismeretességgel betartották, Ámós 4,4. Ekkor lépett a színre Ámós, a tékoabeli pásztor az Izraelnek szóló üzenettel, az Isten bűnnel szembeni megalkuvást nem tűrő igazságosságáról! Az Úr szava először csak annak a hat nemzetnek szólt, amely Izráelt és Júdát körülvette. Noha különleges kijelentés nélkül voltak, de nem voltak felelősségtől mentesek, Róm 1,19-20.

A századok csendjét meg fogják törni, Jóel 2,18-19. Oly sokáig nem szólaltak meg az egek Izráel érdekében. De eljön a nap, és „erre" válaszol majd az Úr, népének hosszan tartó kiáltására. Akkor megtörténik az öntelt és gőgös ellenség, a nagy északi hadsereg kiűzetése, 2,20. Elsősorban természetesen a papok imádságára látjuk a választ a 2,17-ben, a sáskáktól való megszabadulás miatt. De a prófétai távlat törvényének megfelelően ez nemzeti ellenségükre, Asszíriára vonatkozik.

HALLJÁTOK MEG AZ Úr szavát a nemzeti nyomorúságban. A próféta elevenen írja le a sáskák óriási seregének invázióját, amely pusztává teszi az országot. Nem egy, hanem négy fajta rovar követi egymást, mint az „éhség megtestesülésének" kiábrázolása. Az Jóel 1,4-ben használt szavakat a következőképpen is lehel fordítani: „a nyíró", „az elözönlő", „a felnyaló" és „a befejező" A próféta ebben a pusztításban egy óriási leckét lát, és nem akarja, hogy ebből bárki kimaradjon. Tudja, hogy ez Istentől származó üzenet, mert „Úrnak Igéje... lett" hozzá, Jóel 1,1.

JÓEL neve azt jelenti, hogy „Jahve az Isten", és ez próféciájának határozott és biztos jelleget kölcsönöz. Nincs dátum megadva, de a belső bizonyítékok azt sugallják, hogy a tizenkét kispróféta közül ő a legkorábbi. Júdában szolgált, valószínűleg Jóás uralkodása alatt. Az Úr házára történő utalásokból valószínű, hogy Jeruzsálemben prófétált. Üzenetének lényege „az Úr napja", amelyet számára egy pusztító sáskájárás előre kiábrázolt. Jahvet úgy mutatja be, mint az uralkodó Istent.

Szomorú átmenetel történt a kiválóság helyzetéből a halál helyzetébe, amikor Efraim, mint vezető, átpártolt Baál imádásához.

Ahogyan Efraim istenei csak saját kezének múlandó csinálmányai voltak, Hós 13,2. v., úgy fog eltűnni az előkelő törzs is, Hós 13,3. v. Az emberek imádatuk tárgyához hasonlóak lesznek! vö. 2Kor 3,18

Az elfajzott szőlőtő: Hós 10,1. Isten elplántálta Izráelt, mint szőlőtőt, hogy gyümölcsöt teremjen neki és a nemzeteknek, Zsolt 80,8-12. A nemzet ezt a szándékot megrontotta öntetszelgéssel és Isten ajándékait arra használta, hogy továbbadja azokat bálványainak. Egy nap megjelenik majd az Igazi Szőlőtő, hogy teljesítse az isteni célt, Jn 15,1. Isten végső céljait nem lehet meggátolni!