OLVASMÁNYUNK AZOKNAK az embereknek a neveit és nemzetségtáblázatait szolgáltatja, akik „buzgók az Isten háza dolgának munkájában".
Isten háza ott van, ahol Isten lakik. Ő ott található. A Szentírásban az első utalás Isten házára Jákob felkiáltásában fordul elő „Bizonyára az Úr van e helyen ...nem egyéb ez, hanem Istennek háza", 1Móz 28,16-17. Isten ma nem földi templomokban lakik, hanem népe között.
KÉT vers van, amelyek nagyon érdemesek arra, hogy emlékezzünk rájuk 4,9-től. Jábes mindnyájunk előképe születésében, példa számunkra életében. Minden emberhez hasonlóan fájdalom közt született. Nevének jelentése „szomorú", amely megfelelő lehet bármelyikünknek, mert Ádám bűnének hatásai még velünk vannak, 1Móz 3,16; Jn 16,21. De miért írták úgy le, mint aki „testvéreinél tiszteletreméltóbb volt"? Miben különbözött tőlük? Ha semmi másról nem tudunk is, mindenkinek emlékezetes lehet őszinte imája, Jak 5,16. Az imádság szomorúság helyett örömet hoz, Fil 4,7-től.
SOKAT TANULHATUNK mindnyájan a nemzetségtáblázatainkból. Mindnyájan leszármazottai vagyunk Nóénak, a bátor prédikátornak, aki kegyelmet talált Istennél. Továbbá valamennyien állíthatjuk, hogy Ádámtól származunk, aki Isten képére teremtetett, hogy vele közösségben legyen. Ez bátorító dolog. Mégis Noé szégyenteljesen lerészegedett, és Ádám engedetlensége maradandó bánatot okozott családjának. Ezenkívül, amit öröklünk, nemcsak jellemünk, hanem természeti tulajdonságaink és kiváltságaink is, gyakran a „családfánktól" függnek.
A BIBLIA TÚLNYOMÓRÉSZT történelmi könyv, de a történelmet Isten mindent látó és mindentudó szempontjából értékeli. Csak a saját kárunkra lehetünk tájékozatlanok a történelmet illetően. Ugyanannak a változhatatlan Istennek a gondolatait és cselekedeteit tárja fel, akinek majd számadást kell adnunk. Olyan embereknek a szavait jegyzi fel az Ő kedvességére és figyelmeztetéseire, akik „hozzánk hasonló emberek" voltak, olyan emberekét, akiknek ugyanolyan természete volt, mint a miénk.
A KIRÁLYOK KÖNYVEINEK utolsó szakasza azzal kezdődött, hogy Akház megvásárolta Asszíria segítségét az Úr házából és a király házából származó kincsekkel, és mélyreható változtatásokat vezetett be a templom udvarában ennek következményeként, 2Kir 16,8-18. Azzal fejeződik be, hogy ugyanazoknak a házaknak a kincseit, továbbá az arany templomi edényeket elvitték Babilónia királyának, 2Kir 24,13, ezt követően pedig felgyújtották a templomot, az udvar különböző tömör réz tárgyait összetörték és elvitték, 2Kir 25,9.13-17.
JÓSIÁSSAL KAPCSOLATBAN a Királyok könyve azokat a változtatásokat hangsúlyozza, amelyeket uralma 18. évében vezetett be, amikor az Igét megtalálták.
EZÉKIÁS KÉT ALKALOMMAL szenvedte el az asszíriaiak istenkáromló gúnyolódását (1) egy szóáradatban, 18,17-35; (2) egy írott szövegben, 2Kir 19,8-13. Igeszakaszunk Ezékiásnak ezek közül a másodikra adott válaszával foglalkozik, valamint Ézsaiásnak ezzel kapcsolatos jövendölésével.
MÉLYREHATÓ ELEMZÉS található itt a mi figyelmeztetésünkre a nemzet betegségéről, amely annak halálához vezetett.
AKHÁZ KÜLÖNÖSEN GONOSZ király volt, noha egy jó királynak volt a fia (Jótámnak), 2Kir 15,34-35, és apja volt egy kimagaslóan jó királynak (Ezékiásnak), 2Kir 18,1-8. A szentség nem örökletes tulajdonság!
AMÁSIA URALKODÁSÁNAK bevezető összegzése, 14,1-4, másik példáját mutatja egy olyan királynak, akinek jóra való hajlandósága mellett határozott fenntartásokat kell hangoztatnunk. Ebben inkább apjához, Jóáshoz volt hasonló, mint Dávidhoz. Fontos, hogy a legjobb példát kövessük, amely előttünk áll, 1Kor 11,1