Ószövetség

MÓZES 5. KÖNYVÉNEK egyik kulcsszava, hogy emlékezzél. Ez az angol szövegben 14-szer fordul elő, és mai olvasmányunknak fő témája. Mózes ragaszkodik hozzá, hogy Isten Igéjének első helyen kell lennie választott népének életében. Amire szükségük volt, az az, hogy megtartsák a parancsolatokat életük és boldogulásuk érdekében, 1. v. A fejezet végén az ítélet oka félre nem érthető módon hangzik el: „mert nem hallgattatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára", 20. v.

EZ A FEJEZET nagy jelentőségű Izráellel, mint Isten választott népével kapcsolatosan. A történelem és a körülmények sokszor feltehetik nekünk a kérdést: „Egyáltalán miért törődik Isten olyan sokat velük, vagy velünk?". Ezeknek a verseknek az olvasása egyetlen következtetésre vezet bennünket; a válasz Őbenne, saját szívében, kétségbevonhatatlan szuverenitásában van. A fejezet imádatra és csodálatra indít.

EZ A KÉT fejezet feltárja Izráel Istenének egyedülálló jellemét. A környező nemzeteknek bőven voltak isteneik. Az ő bálványszobraik megfoghatóak, mégis élettelenek voltak. Azok imádatában nem volt biztonság, vagy békesség. De Isten választott népe számára, akik ismerték Őt, noha az Úr Isten láthatatlan volt, mégis valóság. Isten dicsősége és nagysága látható volt, amikor törvényeit nekik adta, 5,24 - ez valóban csoda volt!

HALLGATNI nem mindig olyan könnyű, mint amilyennek látszik! Ez a fejezet a figyelmes hallgatásra való felszólítással kezdődik, amikor Isten rendeléseire és végzéseire tanít, 1. v. Csak ilyen módon képes élni a nemzet, és véglegesen birtokba venni az országot. Az Úr nyitott füleket keres, úgy, hogy Igéjét befogadják. Életbevágóan fontos, hogy az Igét a maga teljességében értékeljék és engedelmeskedjenek neki. Az ihletett igazságot nem szabad megmásítani - ez minden korban fontos.

MÓZES HANGSÚLYOZZA kiáltványában azt a tényt, hogy Isten hiánytalanul gondoskodott tévelygő népéről. Nem azért áldotta meg őket, mert igazak voltak - történelmüket elsötétíti a bűn. Mégis megáldotta őket önfejűségük ellenére. Sokszor elmondta nekik, hogy emlékezzenek meg az útról, amelyen az Úr, az ő Istenük vezette őket. Isten volt népének hatalmas Védelmezője.

A MÓZES 5. KÖNYVE kiáltvány vagy igehirdetés a törvényről. A könyv így kezdődik: „Ezek az Igék, amelyeket szólott Mózes az egész Izráelnek", 1. v. Ez a bevezetés megjelöli a könyv sajátos jellegét, Mózes Öt könyve között. Mózes felidézi az előírásokat és parancsolatokat, amelyeket Isten adott a népnek; vö. 5Móz 31,24. Az Igéket nemcsak elmondta, hanem be is írta egy könyvbe, amelyet a szövetség ládája mellett helyezett el.

A MÓZES 5. KÖNYVE teszi teljessé a TÓRÁ-t, a zsidó Szentírás első szakaszát. Élettel teli újbóli kifejtése és megerősítése azoknak a megállapításoknak és rendelkezéseknek, amelyeket Mózes kapott. A bemutatott törvények nemcsak tényszerű utasítások; a hallgató lelkiismeretére is hivatkoznak. Mózes, amikor elmondja utolsó üzenetét, azután sóvárog, hogy megnyerje nemzetének szívét.

Figyeljük meg a könyv öt fő jellemvonását:

UTAZÁSUK VÉGÉHEZ ÉRKEZVE Izráel fiai „tábort ütöttek Moáb mezőségén", 22,1. Bálák, a moábiták királya, félve ettől a diadalmas néptől, amely országa határának közelében ütött tábort, elküldött a midiánita Bálámért, hogy átkozza meg őket, 22,2-11. Ebből a célból Bálák három magaslati pontra vitte el Bálámot.

BÁR AZ IZRÁELITÁK tanúi voltak Kóré és társai gyászos végének, tovább zúgolódtak Mózes és Áron ellen, ezt mondva: „Ti öltétek meg az Úrnak népét"