HIBA LENNE azelőtt hozzákezdeni Józsué könyvének tanulmányozásához, hogy figyelmet szentelnénk Józsué felkészítésének egymást követő lépéseire, amely az eddigi Írásokban körvonalazódik. A következő részek mutatják azokat a szakaszokat, amelyek által Istennek ez az embere tisztelt mesterének felkészült utóda lehetett. Figyeljük meg ezeket gondosan: 2Móz 17,8-16; 24,13; 32,17-18; 33,11; 4Móz 11,24-29; 13,3.8.16; 14,6-10; összesen hét igehely.
KÉTSÉGTELEN MÉLTÓSÁG VAN a Mózes 5. könyve záró fejezeteiben. Mózes elhagyni készül Izráelt, szeretett népét. Olyan pásztorhoz hasonlóan, aki vezette nyáját és gondot viselt rá, ismeri az előttük álló lehetséges veszélyeket, és arra törekszik, hogy megóvja őket a bajtól. Észrevétlenül kell meghalnia, az Úr fogja eltemetni a Nébó-hegyén, 32,48-49; 34,5. Így halljuk utolsó szavait, 31. fej., hatalmas énekét, 32. fej., és végső áldását, 33. fej. Mózes utolsó ajánlásai nem hagynak kétséget afelől, hogy nagy formátumú vezér volt, és nagy prófétája az Úrnak, 34,7-12.
AZ ÁLDÁS ÖRÖME életbevágóan fontos volt Izráel nemzete számára. Ebben volt egyetlen reményük a növekedésre és boldogulásra. Az Ábrahámnak tett korábbi ígéretben, amikor Isten kihívta őt Úr városából, 1Móz 12,1-3, az áldás és átok egybe volt kapcsolva. „Megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt." Az áldás és átkozás joga Istené, és Izráel jóléte azon mérhető, hogy tapasztalják-e Isten áldását.
MÓZES 5. KÖNYVE Izráel törvényeinek kihirdetése. Mózes határozottan kifejtette a törvényeket és rendelkezéseket, és megerősítette őket, hogy amikor a nemzet belép az ígéret földjének új világába, ne legyenek kétségei az Úr követelményeit illetően. Bizonyos részletek manapság lényegtelennek tűnnek, mégis egyetlen üzenetről beszélnek. Ezek „szent törvények egy szent nép számára!" Jólétüket, és a szent Isten megelégedését engedelmességük fogja eredményezni.
IZRÁEL TÖRVÉNYEINEK keretein belül az igazságszolgáltatás szabályai a legkimerítőbbek. Isten igazságos jellemét tükrözik, aki ezeket adta. A büntetés követelményei valóban szigorúak voltak. „Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért", 21. v. A büntetésnek arányban kellett állnia a bűnnel. Figyeljük meg a lázadó fiú büntetését!, 5Móz 21,18-21.
FONTOS VOLT, hogy a népet kormányozzák, és méltóképpen képviseljék Isten előtt. A királyi, papi és prófétai hivatást érintő előírások ezért születtek. Mózes felvázolt valamit abból a felelősségből, amely ezekkel a hivatalokkal járt. Izráelben mindegyiket külön gyakorolták.
GYAKRAN AZ A BENYOMÁSUNK, hogy a judaizmus öröm nélküli hit volt, amelyet hideg törvényesség és előírásos szertartásosság szabályozott. Ez teljesen hamis. Fejezetünk nemcsak az ünneplés okairól beszél, hanem az annak érdekében adott szabályokról is, hogy bizonyos legyen: az örvendezés és hálaadás időszakaira rendszeresen sor kerül. Minden év kijelölt idejében Izráel Isten jóságát ünnepelte azon a helyen, ahová nevét helyezte. „Ügyelj az Abib hónapra", 1. v. Az a szó, hogy ügyelj, gyakran ismétlődik; pl 5,1; 6,3; 11,32 stb. Tanulmányozd ezeket!
EGYEDÜLÁLLÓAN EMBERSÉGES gondolkodásmód van a Mózes 5. könyvében hirdetett törvényekben. A törvények tanulmányozása bőséges bizonyítékot fog erről szolgáltatni. Ez a fejezet nyilvánvaló biztonsági intézkedéseket ír elő az elnyomás ellen. Ámósz korában, amikor a nemzet eltévelyedett, ezek voltak azok a törvények, amelyeket megszegtek. Ítéletének vádja az igazságtalanság és elnyomás volt, Ámósz 1,6-7; 5,12; 8,4-6.
AZ ÓSZÖVETSÉG világossá teszi, hogy az a hely, ahol a nép bemutatta áldozatait és imádatát, nagyon fontos volt. Ábrahám életében azok a helyek, ahol oltárait felépítette, különösen fontos helyek voltak, pl. 1Móz 12,8; 13,18. Ahogyan Izráel népe növekedett, és ahogyan élete az ígéret földjén kibontakozott, egyre inkább létfontosságú volt, hogy a nép tudja, hol volt kijelölve az imádat központja.
A MÓZES 5. KÖNYVE úgy írható le, mint a Józsué könyve „előszobája". Mózes kijelenti annak bizonyosságát, hogy Izráel birtokba veszi az ígéret földjét. Abban a szavában, hogy „ma", a közelség hangsúlyozását, valamint a meghódítás bizonyosságát látjuk. Óriásokkal biztosan találkozni fognak, de Isten hatalma előttük megy, és pusztítja ellenségeiket. A győztes oldalán voltak, 9,1-3. Bizonyosak lehettek örökségük felől.