Ószövetség

ITT EGY OLYAN követelménnyel találkozunk, amelynek nincsen megfelelője az Újszövetségben. Ez a törvény meghatározza azokat a feltételeket, amelyek szerint személyeket és javakat Isten szolgálatára lehetett felajánlani. A 2-8. vers személyek felajánlásáról beszél, és eszünkbe jut Jefte ünnepélyes fogadalma, amely lányára vonatkozott, Bír 11,30-31, valamint Anna fogadalma fiával, Sámuellel kapcsolatban, 1Sám 1,11. Külön kezelték az állat, 9-13. v., valakinek a háza, 14-15, valamint valakinek a földje megváltását, 16-25. v.

ISTEN SZERET áldásokat adni. De hűsége megköveteli, hogy ahol az alkalom szükségessé teszi, fenyítenie kell. Izráelhez a következőképpen szól: „Ha az én rendelkezéseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok...", 3. v. Az ilyen engedelmességet követően hat isteni ígéret érvényes: „Esőt adok néktek", 4. v.; „békességet adok", 6. v.; „kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről", 6. v.; „hozzátok fordulok", 9. v.; „az én hajlékomat közétek helyezem", 11, v.; „közöttetek járok", 12. v.

ISTEN nem kemény gazda. Fejezetünk mutatja, hogy jobban tekintettel van népére, mint ahogyan mi vagyunk egymásra.

ENNEK A FEJEZETNEK minden ünnepe örömünnep, az engesztelési ünnepet kivéve: de ebből az alkalomból „sanyargassátok meg magatokat", mivel bűnük elfedezésén volt a hangsúly, 27. v. Minden ünnep előre ki volt jelölve.

(1)  Páska, 5. v, Állandó emlékeztető volt ez a megváltásra; Izráelt Isten kihozta a rabszolgaságból. Itt arról van szó, hogy Krisztus a mi páskabárányunk, akit feláldoztak értünk. Minden a Báránnyal kezdődik. Közvetlenül ez után jön a

MEGTANULTUK az előző fejezetben, hogy a hívők, mint papok, „szent papságnak" és „királyi papságnak" a tagjai, 1Pt 2,5.9. Isten munkája volt, hogy felkenje őket ebbe a kiváltságos tisztségbe. Ezt a gondolatot visszatérő szavakkal emeli ki mai fejezetünk: „Én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük", 15.23. v.; vö. 8. v. Ennek a megszentelésnek egyik célja az, „hogy taníthassátok Izráel fiait", 3Móz 10,11. Jelen fejezetünk azt hangsúlyozza, hogy ezt a tanítást szent élettel kell alátámasztani - ez nem népszerű Ige manapság.

MIELŐTT ÁTTEKINTENÉNK magát a napot, vegyük észre, hogy amikor a jubileumi év eljött, az engesztelés napján, 3Móz 23,27-28 (szó szerint: engesztelések), nyitották azt meg, 3Móz 25,9.

AZ ÚR JÉZUS mondta egy megtisztult leprásnak: „mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt", Mt 8,4. Olvasmányunk elmondja nekünk, mi fog történni, amikor az ember ezt teszi. Ezek a leprából való megtisztulásra vonatkozó utasítások azt mutatják, hogy ez a boldog állapot megvalósulhatott, de olyan ritkán történt meg, hogy a betegséget gyógyíthatatlannak tekintették, valami olyasminek, amit csak Isten tud meggyógyítani.

AZ ITT FELVÁZOLT TÖRVÉNYEK elsősorban egészségügyiek és a sivatagi körülményeket tartják szem előtt. De noha csak ideiglenes célokat szolgáltak, világos, hogy Istent az Ő népének nemcsak szellemi élete érdekli, hanem társadalmi élete is. Még az is érdekli, hogy mit esznek! A törvényadás célja az volt, hogy „különbséget tehessetek a tisztátalan és tiszta között", 47. v., és az írás hangneme egyértelműen azt mutatja, hogy ennek az élethez szükséges dolognak állandó fontossága van.