Ószövetség

Ennek a fejezetnek a részleteivel szembesülve tudatosan próbálkoznunk kell, hogy megértsük minden egyes megadott részlet szellemi jelentését.

EBBEN A FEJEZETBEN Mózes Isten parancsának engedelmeskedve teszi azt, amit a 2Móz 28-29-ben rendelt el Isten. A sátor nemrég lett felállítva, az áldozatokra vonatkozó szertartások rendjét előírták, ezekkel előző olvasmányainkban foglalkoztunk: ezek közül egy sem működhetett a papság nélkül. A főpap már ki lett választva a maga sajátos munkájára, meg kell azonban jegyeznünk, hogy gyakori hivatkozás történik Áron fiaira is, akik vele szoros kapcsolatban álltak papi munkájában.

A MÓZES 3. KÖNYVE 6,8-7,38 részében látjuk a papi tevékenységre vonatkozó törvényeket a különböző áldozatokkal kapcsolatban. A szertartás részletes leírása garanciát jelentett a tévedések és a bálványimádás bejutása ellen. A 7,37-38 világossá teszi, hogy ezek a törvények nem Mózestől, vagy Árontól, a főpaptól származtak, hanem közvetlenül Istentől eredtek. Nem bízta népére, hogy eldöntse az imádat és az áldozás mikéntjét.

AZ EZZEL a két áldozattal kapcsolatos utasítások a 3Móz 4,6-7-ben találhatóak. Sokféle áldozat létezett, mert egyetlen áldozat nem tudta volna bemutatni Krisztus áldozati művének különböző szempontjait. A „kedves illatú" áldozatokat, amelyekkel korábban foglalkoztunk, önként vitték Istennek olyanok, akik közösségben voltak Istennel. Most olyan bűnösök közeledését látjuk, akik bűnáldozatuk szerint tudatában vannak a szent Isten ellen elkövetett bűnüknek, vagy vétekáldozatuk szerint, felebarátjuk ellen elkövetett bűnüknek.

A FŐ ÁLDOZATOK száma öt volt, amelyek két részre oszlottak. Az első három úgy osztályozható, mint „kedves illatú áldozat", amely arról beszél, hogy Isten gyönyörködik Krisztus tökéletességében és az Atya akaratának való önkéntes alárendeltségében az engesztelési munkát illetően. A másik kettő „bűnáldozat", amelyekben Isten elviselhetetlen ítélete látható a bűn felett az Isten által biztosított helyettes személyében. Mai olvasmányunk csak az égőáldozattal foglalkozik, de a magyarázatok kiterjednek majd röviden az ételáldozatra és a békeáldozatra is.

EZ BIZONYÁRA izgalmas időszak volt Mózes és Izráel népe számára. Az előző hónapokban az előkészítő munka biztosan haladt előre, a munkásokat mindenkor az utasítások irányították: „Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott néked", 25,40. Lehet, hogy voltak alkalmak, amikor az egyes munkások csodálkoztak, hogy miért kell ilyen különleges módon elvégezni valamelyik munkafolyamatot - ha magukra hagyatkoztak volna, más megoldást választottak volna. Az isteni rendelkezés azonban ez volt: „az ott mutatott minta szerint".

A 35. ÉS 36. FEJEZETBEN megkezdődik a Szent Sátor elkészítése. Az első fázist a 35. fejezet jegyzi fel: az emberek ajándékokat hoznak az Úrnak. Meglepő annak sokfélesége, amit hoztak. Némelyek kis dolgokat hoztak, némelyek nagyokat. Némelyek olyan dolgokat hoztak, amelyek önmagukban csekély értékűek; mások olyat hoztak, ami nagyon drága. Az ajándékozásban a vezérlő motívum a szív hajlandósága volt, 35,21-22.29. Annak megértése volt a döntő, amit Isten értük tett, és az, ahogyan hordozta őket.

A 33. FEJEZETNEK (2Móz 33) sok mondanivalója van az Úr jelenlétéről, De hogy tapasztalhatja Izráel még mindig ezt a jelenlétet bűne, lázadása fényében? Isten kijelenti, hogy egy angyalt fog a nép előtt küldeni, amikor folytatják útjukat és ez arra enged következtetni, hogy Isten a maga közvetlen jelenlétét visszavonta - árnyék állt közéjük, 2. v. Izráel gyászba borult, úgy fogadva a híreket, mint „kemény beszédet", 4. v.