Ószövetség

EZÉKIÁS „BÍZOTT AZ ÚRBAN, Izráel Istenében", úgy, hogy nem volt hasonló őelőtte, sem az ő napjai után, 2Kir 18,5. Rossz apának volt a jó fia. Akház, az apja, eladta önmagát és Júdát az asszíriaiaknak. Elhagyta Jahve imádatát, 2Kir 16,10-18. Ezékiás helyreállította az imádatot és fellázadt Asszíria királya ellen, megtagadva, hogy hűbéres király legyen. Következésképpen Asszíria királya Júda ellen vonult. Két alkalom volt, amikor az asszíriaiak feljöttek Jeruzsálem ellen; hasonlítsuk össze gondosan a következő igehelyeket: 2Kir 18,1-37; 2Krón 32,1-21; Ézs 36-37.

A 35. FEJEZET még egy másik előképet is elénk tár az Ezeréves Birodalomról. Az 1-2. vers az örömnek és buja növekedésnek képét adja. A föld puszta helyei a termékenység helyeivé fognak átalakulni, szépek és kellemesek lesznek, mint a Libánon, Sáron és Kármel. Az átok megszűnik, a föld hozama bőségesen növekedni fog, Ámos 9,13. Bőséges vízkészletek lesznek, Ézs 35,6-7; a szárazság és éhség ismeretlen lesz. Betegség és gyengeség el fognak tűnni Krisztus hatalma elől, mint akkor, amikor Ő az emberek között volt alázatos külső megjelenéssel.

ÉZSAIÁS NAPJAIBAN Júda és Jeruzsálem az asszíriai megszállás fenyegetése alatt élt. Azoknak a napoknak félelmetes eseményei azonban rosszabb események árnyékát vetítették előre, amikor majd az országot lerohanják, és a várost pogány hadseregek veszik körül, Lk 21,20.

MÁR MEGFIGYELHETTÜK az isteni beavatkozás tényét a nemzetek ügyeibe. A válságban félnek az emberek; mikor elmúlik, megkönnyebbülnek, és visszatérnek saját vágyaik kielégítéséhez. Az isteni büntetés általában nem elegendő; hogy az emberek megváltoztassák útjaikat, Ézs 26,10. Ez nagyobb ítéletet tesz szükségessé, amely hatásosan tisztára söpri a szívet, ApCsel 17,31.

A LÁTÁS VÖLGYE elleni vád, 22,1-25, Jeruzsálemre alkalmazható, amint a 9-11. vers világossá teszi. Az asszíriai megszállás fenyegetése alatt a nép minden erőfeszítését arra fordította, hogy megvédje önmagát. Házakat romboltak le, hogy kijavítsák a városfal egyes részeit. Földalatti járatokat vágtak a sziklába, hogy a város vízellátását biztosítsák, 8-11. v.

 A DAMASZKUSZ ELLENI vád, 17,1-14, magában foglalja Efraimot (a tíz törzset) is, feltehetően a két király közti szövetség miatt, 7,4-9. Dicsőségüknek vége lesz, 3. v.; vö. 1Sám 4,21. Efraim bukását a Baál imádása okozta, Ézs 17,8, a maga berkeivel és naposzlopaival együtt. Tárzuszi Saul később nagyobb dicsőségről tett bizonyságot, mint amilyen a napé volt a damaszkuszi úton.

A „VÁD" ISTENI kijelentés, rendszerint ítélet, amely ránehezedik azoknak az embereknek a szellemére, akik kapják. A próféta tiszte nem volt sem könnyű, sem népszerű. Isten ítéletének hirdetése sohasem lehet gyönyörűség.

ARRA, AKIT a 7. fejezetben Immánuelnek nevezett, itt úgy utal, mint „vesszőszál Isai törzsökéből". Ő Dávidnak nagyobb fia; Dávid Ura, valamint Dávid Fia, Zsolt 110,1; Mt 22,42-45. Jézus maga mondta; „Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága", Jel 22,16. Az Ő alkalmas volta arra, hogy a világmindenség feletti uralmat gyakorolja, onnan van, hogy birtokában van Jahve Szelleme hétszeres teljességének, 1-2. v.; vö. Jn 3,34.

A 11. fejezet Krisztus uralkodásának néhány hatását jegyzi fel.

DÁVID EZT ÍRTA: „az Úr késedelmes a haragra és nagy kegyelmű", Zsolt 103,8. Ezzel szemben ezekben a fejezetekben azt találjuk, hogy az isteni harag négyszeresen van megismételve: „Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van", 9,12.17.21; 10,4. Ez nem megmentésre, 59,1, hanem ítéletre kinyújtott kéz, Ezék 16,27. Júda Izráel szentjét haragra ingerelte, 1,4. Következésképpen Isten feltámasztotta az asszíriai nemzetet, hogy haragjának vesszeje legyen bűnös népe ellen, 10,5.

A 7. FEJEZET ELVEZET bennünket azokhoz a napokhoz, amikor Akház uralkodott Júdában, és „nem azt cselekedte, ami az Úrnak, az ő Istenének tetszett volna", 2Kir 16,2. Bálványimádását tekintve nem meglepő, hogy Isten megengedte Récinnek és Pekahnak, Damaszkusz és Izráel királyainak, akik szövetséget kötöttek egymással, hogy hadat üzenjenek neki és Júdának. Súlyos veszteségeket okoztak Júdának, 2Krón 28,6, és Dávid házát riadalom fogta el, Ézs 7,2. A szövetség célja feltehetően az volt, hogy hűbéres királyságot hozzanak létre Jeruzsálemben, 6.