AZOK A FEJEZETEK, amelyek a Szenvedő Szolga kritikus ige szakaszát követik, közvetlenül rá vonatkoznak. Láttuk, hogy hogyan valósult meg a megváltás nagy munkája, az 53. fejezetben. Lássuk most az eredményeket, először Izráel számára, 54. fej, aztán pedig a pogányok számára, 60. fej.
A negyedik versszakban, 7-9. v. a próféta beszél. Itt egy sor figyelemre méltó prófécia található, amely mind beteljesedett a keresztrefeszítés napján: vallatása a Szanhedrin előtt, 7. v., kivégzése, 8. v., eltemetése, 9. v. Vallatói előtti hallgatását megemlíti a Mk 14,60-61; Lk 23,9; halála, vagy „kivágatása" meg van írva a Dán 9,26-ban, eltemetése pedig a Jn 19,38-42-ben. A héber „halál" szó többesszámban van, 9. v. Ebben a többes számban a Szent Szellem azt a tényt közli, hogy halála átfogóbb jellegű volt, mint egy római kivégzés.
EZ A HATALMAS IGEHELY a betetőzése és csúcspontja az ószövetségi próféciának. Egy öt versszakos költemény, amelynek mindegyike három versből áll. Az utolsó kivételével mindegyik versszakban más a beszélő. Jahve vezeti be a Szolgát az első versszakban, és Ő az, aki az igazolás és győzelem végső szavait elmondja az utolsóban, 53,10-12. A központi három versszak a bűnbánó Izráelé, Ézs 53,1-3, a hívő zsidóké és pogányoké, 4-6. v., és magáé a prófétáé, 7-9. v.
A FEJEZET IZRÁELLEL kezdődik egy asszony képében, aki elvált a férjétől hűtlenség következtében. Most fizetésképtelen. De ez mindennek csak az egyik oldala. Ő a bűnös és nem kapott válólevelet. Ez Izráel állapota a testté lételkor, 2. v.
Mielőtt szó lenne a Szolga önkéntes alárendeléséről Atyja akaratának, emlékeztet bennünket óriási teremtő hatalmára, 2-3. v. Miközben megalázkodásában Szolga volt, ugyanakkor Ő volt a Fiú az Istenség minden tulajdonságával.
AZ ÉZSAIÁS 40-66 HÁROM szakaszra oszlik, amelyek mindegyike kilenc fejezetből áll. Az első két szakasz, a 40-48. fej. és a 49-57. fej, hasonló szavakkal végződik: „Nincs békesség, így szól az Úr (Istenem), az istenteleneknek!".
AZ ÉZSAIÁS 45. EGYIKE a legfigyelemreméltóbb próféciáknak a Szentírásban. Ézsaiás sok esztendővel Izráel népének 70 éves babiloni fogsága előtt élt. Ezékiás királyt is figyelmeztette erre, Ézs 39,5-7. Az északi királyságot hurcolták fogságba elsőnek, 2Kir 17,4-6. Ezután Júda déli királyságát és Jeruzsálemet foglalta el Nabukodonozor, leromboltatta a templomot, és a népet Babilonba száműzte, 2Kir 25.
ENNEK A FEJEZETNEK az első szakasza, az 1-12. v., az első a négy „Szolga ének" közül Ézsaiás próféta könyvének ebben a részében. A többiek a következők: Ézs 49:1-13; 50:1-11; 52:13-53:12. Az első a bemutatást végzi, a földi utat, valamint a Messiás programját. Ez négy részből áll, összefoglalással a végén.
A SZOLGA-PÁSZTOR SZOLGÁLATÁVAL kapcsolatos elmélkedésről, 11. v., a próféta továbbmegy, hogy a teremtés Istenét vegye szemügyre. Itt a Szentháromság Istenről van egy nagyszerű kijelentés, amelyet a mai napig is semmibe vettek, vagy tagadnak sokan. A Szentírás azt tanítja, hogy az Egy Isten három egyenértékű Személy - Atya, Fiú és Szent Szellem. A 10. versben figyelmezteti az embereket, hogy „Ímé, az Úr Isten", a Pásztor a maga négyszeres szolgálatában, 11. v., a Szellem a maga mindentudásával és mindenhatóságában, 13.
ÉZSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVÉNEK ezt a második szakaszát „Jahve szolgájának" személye uralja. A kifejezést Izráel nemzetére alkalmazták, Ézs 41,8, majd utána a Messiásra, Ézs 42,1. Ettől kezdve a leírás nagy része Isten Szolgájának szenvedésével és dicsőségével foglalkozik. A bevezetés nagyszabású. Az embereknek azt mondják, hogy hallgassanak, Ézs 41,1. Hadd beszéljen Isten!
Három hang van a 40,1-11-ben:
(1) Jahve hangja, 1-2. v. A vigasztalás üzenete.
(2) Keresztelő János hangja, 3-8. v., Jn 1,23.
A 38. ÉS 39. FEJEZETBEN feljegyzett események Jeruzsálem asszíriai ostroma előtt történtek. Két tény látszik ezt megerősíteni. Az első az, hogy Ezékiásnak szabadulást ígér Isten az asszíriaiaktól, 38,6, a második pedig, hogy Ezékiás megmutatta a babiloniaiaknak a palota kincseit, amelyeket később kifosztott, hogy kifizesse a hatalmas hadisarcot, amelyet az ostrom alatt kivetettek rá, 2Kir 18,14-16.