Róma

AZ APOSTOL most előre látja a kulturált pogányok valószínű reakcióját a pogány világ elleni vádbeszédére: „Ez mind igaz az aljas barbárokra. Nekik szükségük lehet a megmentésre - de nekem nincsen!" Mivel az emberi természet nem változik, ugyanez a hozzáállás ma is általános. Kulturált emberek azt képzelhetik magukról, hogy a bírói székben ülnek, pedig valójában ahhoz a társasághoz tartoznak, amely vád alatt van, és ki vannak téve ugyanannak a haragnak (5. v.).

NOHA ISTEN felajánlja, hogy megigazítja az istentelen embert (vagyis igaznak nyilvánítja), a bűnös ember természet szerint nem törekszik arra, hogy helyes kapcsolatban legyen Istennel. Ezért rá kell ébreszteni, hogy kétségbeejtő szükségben és rettenetes veszedelemben van a félelmetes alternatíva - az Isten haragja - miatt (18. v.). Ez minden embert érint, de Pál először a megromlott pogányokkal foglalkozik.

PÁL SOHASEM szűnt meg örvendezni annak a mérhetetlen kiváltságnak, hogy megkapta azt, amit az 5. versben a kővetkezőképpen nevez meg: „az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között". Az Ef 3,8-ban olvasható ragyogó szavai rögtön eszünkbe jutnak: „Nékem... adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (a nemzeteknek) hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát." Visszatér ugyanerre a szívderítő gondolatra abban a hatalmas doxológiában, amellyel ezt a levelet befejezi (Róm 16,25-26).

VITATHATÓ, HOGY ez a magnum opus (nagyszerű munka - egy olyan férfitól, aki feltehetőleg a legodaadóbb volt Krisztus minden szolgája között) mélyebb hatást gyakorolt-e a történelemre minden egyéb irodalmi műnél. Mindenesetre biztos, hogy amióta megírták, évszázadokon keresztül megszámlálhatatlan milliók voltak hálásak érte Istennek a benne rejlő mérhetetlen szabadságért és gazdagságért.

MILYEN JELENTŐS ennek az evangéliumnak az első megállapítása! Stílusában tárgyilagos, üzenetében egyenes, azonnal az Úr szolgajellegét hangsúlyozza a nemzetségtáblázat és a születési feljegyzés elhagyásával. Márk, hogy megmutassa, az a kezdet, amiről ő ír, nem a jó hírek legeleje, hallani lehet Malakiás próféciáján keresztül Jahveht beszélni tökéletes Szolgájához, és Ézsaiás annak kiáltó szaváról beszél, Aki eljön majd az elkészített úton (Mk 1,2-3.v.).