Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
08.07 A boldog élet szabályai
Az Úr velünk lesz a szent harcban, de megkívánja, hogy pontosan kövessük utasításait. Győzelmünk azon fog múlni, hogy engedelmeskedünk-e neki teljes szívből, és hitből fakadó cselekedeteink elég erősek és bátrak-e. Ha fél szívvel harcolunk, csak fél győzelmet várhatunk.
06.19 A feddhetetlen szív
Ebben az ihletett imádságban biztosítékot nyerünk, hogy akik szoros közösségben élnek Isten Igéjével, nem szégyenülnek meg soha.
Ez az ima a tökéletes szívről szól. Jó egy tökéletes ima, még jobb a tökéletes ítélőképesség, de az igazságban tökéletes szív a legjobb. Szeretnünk kell az igazságot, és éreznünk, de engedelmeskednünk is kell az igazságnak, különben nem lehetünk feddhetetlenek Isten előtt. Vajon hányan feddhetetlenek -ezekben a gonosz időkben? Bárcsak a szerző és az olvasó is ilyenek lennének!
02.24 Úgy hallgassatok oda, hogy meghallgattassatok!
Jól jegyezzük meg, hogy hallgatnunk kell Jézus Krisztus szavára, ha azt akarjuk, hogy Ő is meghallgasson minket. Ha nincs fülünk Krisztus számára, neki sincs füle a számunkra. De amilyen mértékben odahallgatunk, olyan mértékben hallgat Ő is reánk.
01.29 Az engedelmesség áldást hoz
"Tartsd meg engedelmesen mindezeket az Igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja majd Istened, az Úr" (5Móz 12,28).
Bár az üdvösség nem a törvény cselekedeteiből jön, de az engedelmeseknek szóló áldás-ígéretek Isten hűséges szolgáinak is szólnak. Az átkokat elvette Urunk amikor átokká lett érettünk, de az áldasokkal kapcsolatos ígeretek közül egy sem vesztette érvényét.
12.05 Timóteus jelleme (2)
ApCsel 16,1-3; Filippi 2,19-24; 2Timóteus 1,6-7; 4,5-13
Néhány briliáns tanulmány fogja teljessé tenni a hátralévő kevés időt, amelyet Timóteussal, Isten emberével töltünk.
11.06 Engedelmes gyermekek
1Pt 1:13-25
HELYÉNVALÓ VOLT a pusztában, hogy a hang azt kiáltotta, hogy „térjetek meg", mert azt hirdette, hogy minden (hús)test olyan, mint a fű, és minden dicsősége olyan, mint a mező virága. A Szellem ráfúj, és az elszárad (24. v. Jak 1,11). A hit elfogadja az ember megromlott állapotának a tényét.