engedelmesség

Az Úr Jézus, aki az előző fejezetben úgy jelent meg, mint "a világ világossága", Jn 8,12, most jön, hogy megnyissa a szemét és a szívét egy férfinak, aki születésétől fogva vak volt.

A tanítványok, amikor meglátták ezt az embert, azt kérdezték, hogy ez a veleszületett vakság a férfi bűnének, vagy szülei bűnének volt-e a következménye. Az Úr megmagyarázta, hogy ez a vakság nem az életükben lévő bűn közvetlen következménye volt, hanem Isten munkáinak kellett nyilvánvalóvá válnia ebben a férfiban, abban a különleges pillanatban.

Mire Dániel próféta könyvének 3. fejezetéhez érkezünk, Sidrák, Misák és Abednégo már több mint húsz éve van Babilonban. Ez alatt az idő alatt Isten iránti hűségük bebizonyosodott, Dán 1,6-21, és a király iránti tiszteletük is nyilvánvalóvá vált, Dán 2,49. Joggal tételezhetjük fel, hogy eleget tettek annak a kötelességnek, amelyet rájuk bíztak Nabukodonozor király megelégedésére.

Sineár hírneve már megjelenik a Mózes 1. könyve korai fejezeteiben, azzal együtt, hogy népe elhatározta, hogy nevet szerez magának, 1Móz 1. Ez olyan környék volt, ahol az előrelépés és a fejlődés kiemelkedő fontosságú volt. Amikor Dániel Babilonba érkezett, azonnali és intenzív nyomás nehezedett rá, hogy engedjen azok útjainak. Dánielt egy olyan folyamatnak vetették alá, mely megváltoztatta, mindezt az ország legfőbb tekintélye parancsolta.

Jósiás halála után a bitorló Joakháznak, valamint Jojákimnak, a vazallus királynak gonosz befolyása azt eredményezte, hogy a nép egyre romlottabbá vált. Jeremiásnak sohasem bocsátották meg a templomban kimondott szavait. E viselkedése után megbélyegzett ember lett - élete veszedelemben forgott. Jeremiás összeesküvés célja lett, amelyet szülővárosának lakói szítottak. Ez számára megrázó tapasztalat volt, úgy találva, hogy saját háznépe akarja alattomosan meggyilkolni. Az ok a megsértett családi büszkeség volt.

Elizeus éppen szántott, amikor Illés elhívta. Isten nem azokat hívja el szolgálatára, akik szeretik a saját kényelmüket. Mózes éppen juhokat őrzött, 2Móz 3,1, Gedeon gabonát csépelt, Bír 6,11, Elizeus szántott, 19. v., a tanítványok hálóikat kötözték, Mt 4,21, és Máté a vámszedő asztalnál ült, Mk 2,14. Isten azokat hívja el szolgálatára, akik hűségesek az élet mindennapi kötelességeiben, mert Krisztus szolgálatában nincs helyük a henyélő embereknek.

Illés élete két parancs között váltakozik: "Menj, rejtőzz el", és "Menj, mutasd meg magad" - egyéni közösségben Istennel, és nyilvános szolgálatban emberek felé. Szüksége van Isten szentjének arra, hogy elrejtőzzön az isteni jelenlét rejtekében, hogy alázatosan időt töltsön Isten előtt. Annak az embernek, aki megy, hogy bizonyságot tegyen Istenért, meg kell tanulnia, hogy elrejtőzzön. Hogy kivédje azt, hogy valamit magától tegyen az emberek előtt, ehhez meg kell tanulnia saját semmi voltát Isten előtt.

Ez a fejezet Ászá uralkodásának következő huszonöt esztendejéről szól. Az etiópok felett aratott győzelmet, amelyet az előző fejezet tárgyalt, a béke hosszú időszaka követte: "nem volt háború Ászá királyságának harmincötödik esztendejéig." 19. v. Isten nagyon megáldotta Júdát ez alatt az időszak alatt, és ennek oka világos. Ászá jó példa erre a parancsra: "Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói," Jak 1,22. Ő egyike volt az olyan bölcs embereknek, amilyeneket az Úr Jézus írt le, Mt 7,24. Ászá meghallotta az Úr szavát, 1-7.