„Mikor pedig Krisztus, mint a jövendő javak főpapja eljött... az Ő tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" (Zsid 9,11).
Jézus Krisztus engesztelő áldozata a kulcs a missziói üzenethez. Krisztus művének akármelyik oldalát nézed is, pl. a gyógyítást, vagy a szabadítást és a megszentelést, mindegyik korlátozott. De: "Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét" (Jn 1,29) - ez már határtalan. A missziói üzenet Jézus Krisztusnak, mint bűneink kiengesztelőjének határtalan nagy jelentőségére mutat rá, és Isten országának a munkása az az ember, akit ez a kijelentés teljesen átjárt.
A bűnnel alapvetően össze vagyunk fonódva. A bűn nem gonosz tett, hanem gonosz állapot, aki vagyok - független akarok lenni Istentől szándékosan és állhatatosan. A keresztyén hit a bűn mélyen belém gyökerezett természetéből indul ki. Más vallások "bűnökkel" foglalkoznak, csak a Biblia beszél A BŰNRŐL. Jézus Krisztus az emberben szembekerült a bűn örökségével, és mert ezt elmellőztük igehirdetésünkben, ezért az evangélium üzenete elvesztette élét és átütő erejét.
,,Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, ahogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." 1János 4,10
Sokszor egyáltalán nem látjuk bűneinket, mert tudatlanok vagyunk. Biztosak lehetünk abban, hogy sok ilyen tudatlanságból elkövetett bűnünk van, cselekedeti és mulasztási bűnök egyaránt. Teljes jóhiszeműséggel azt gondoljuk, hogy Isten szolgálatára cselekszünk bizonyos dolgokat, pedig azokat Ő nem parancsolta és nem is fogadhatja el.
Bűneink megbocsátásával vége legfőbb szomorúságunknak, és megkezdődik igazi örömünk. Ilyen örömet ad az Úr azoknak, akik iránt megengesztelődött. Az öröm kiárad, és eltölti az egész természetet. A világ telve van rejtett dallamokkal, és a megújult szív ért ezek megszólaltatásához. A teremtett világ a hangszer, és a kegyelmet nyert ember hamar megtanul játszani rajta. Keze nyomán az egész világmindenség egyetértésben dicséri Istent. A hegyek és a halmok, a nagyméretű teremtmények adják a basszust, míg az erdő fái és a többi kisebb dolgok viszik a dallamot.
"Tegye kezét az áldozat fejére, hogy kegyelmet és engesztelést nyerjen" (3 Móz 1,4).
Ha egy tulok engesztelő áldozattá lehetett az azt feláldozó bűnös helyett, aki rávetette a kezét és ezzel a bűneit is az áldozati állatra, mennyivel inkább engesztelő áldozat Krisztus érettünk, ha áldozatát hittel elfogadjuk.
Hitem ráveti kezét
ó Krisztus, drága fődre,
vezeklőn állok eléd,
bűneimet kiöntve.
MOST SAJÁT jövőnket, múltunkat és jelenünket ismerjük meg. Fejedelmünk vezérel bennünket, mint az eljövendő dicsőség fiait (10. v.). Urunk úgy beszélt rólunk, amikor feltámadt a halálból, mint testvéreiről (11-12. v.). Urunk kincsként őriz bennünket, mint Isten gyermekeit, akiket most Neki adott, mint az Ő szeretetajándékát (13. v.)
Ha a 9. verset is belevesszük ebbe a szakaszba, három lépést figyelhetünk meg Urunk testet öltésében, valamint annak háromféle célját.
A ZSOLTÁR CÍME a következő: „Az éneklőmestemek a sósannimra". A sósannim szó liliomokat jelent. A négy zsoltárt, amely ezt a címet viseli, hagyományosan a páska időszakával kapcsolták össze. A Szentírásban a liliom négy helyen található meg, amelyek annak a négy zsoltárnak felelnek meg, ahol a címet megtaláljuk.
A völgy lilioma - a kereszt, Zsolt 69.
A mező lilioma - Salamon teljes dicsőségében, Zsolt 45.
A tövisek közt lévő liliom - megpróbáltatás és nyomorúság, Zsolt 80.
ENNEK A FEJEZETNEK minden ünnepe örömünnep, az engesztelési ünnepet kivéve: de ebből az alkalomból „sanyargassátok meg magatokat", mivel bűnük elfedezésén volt a hangsúly, 27. v. Minden ünnep előre ki volt jelölve.
(1) Páska, 5. v, Állandó emlékeztető volt ez a megváltásra; Izráelt Isten kihozta a rabszolgaságból. Itt arról van szó, hogy Krisztus a mi páskabárányunk, akit feláldoztak értünk. Minden a Báránnyal kezdődik. Közvetlenül ez után jön a