ítélet

JEREMIÁS PRÓFÉCIÁJÁNAK TANULMÁNYOZÁSÁT azzal fejezzük be, hogy megfigyeljük Isten emberekkel való bánásmódjának egy nagyon fontos jellegzetességét. Az 50-51. fej. témája a Babilon elleni ítélet Isten népével szembeni kegyetlensége miatt. A kép, amely a próféta szolgálatából kibontakozik, világos. A nemzet, egy olyan nép, amely arra volt kiválasztva, hogy szent legyen az Úrnak. Mivel vétkezett és ellenállt az Ő szavának, babiloni fogságba jutott, városát és templomát elpusztították. Ez igazságos ítéletet jelent!

TÖRTÉNETILEG JERÉMIÁS SZOLGÁLATA hosszú időt ölelt fel Jósiás uralkodásának utolsó éveitől kezdve, végig a gonosz Sedékiás idejében, annak korai végéig a fogságban, tanúja volt a szellemi dolgok leromlása azon folyamatának, amely csak szerencsétlenségben végződhetett. Választékos nyelvezettel világosan megmondta az események végső menetét, Jer 25,8-14. Izráel pusztaság lesz, és Júda Babilont fogja száműzetésben szolgálni 70 évig. Babilon felemelkedését, mint a nemzetek között uralkodó hatalmat Isten gondviselése rendelte.

JEREMIÁS SZOLGÁLATÁNAK volt két elkerülhetetlen következménye. Beteljesedett Istennek az a szándéka (a), hogy nyakas népét megítélje, és (b) ezt keserű üldöztetés követte amiatt, hogy Jeremiás hűségesen hirdette az üzenetet. Figyeljük meg gondosan az 1-11. vers hangnemét. Látszólag mennyire sötét minden. Isten meghirdette, hogy még a legnagyobb közbenjárók, Mózes és Sámuel sem fordíthatnák el az eljövendő ítéletet, 1. v. A büntetés eszközei tervbe lettek véve és elő vannak készítve.

DÁVID EZT ÍRTA: „az Úr késedelmes a haragra és nagy kegyelmű", Zsolt 103,8. Ezzel szemben ezekben a fejezetekben azt találjuk, hogy az isteni harag négyszeresen van megismételve: „Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van", 9,12.17.21; 10,4. Ez nem megmentésre, 59,1, hanem ítéletre kinyújtott kéz, Ezék 16,27. Júda Izráel szentjét haragra ingerelte, 1,4. Következésképpen Isten feltámasztotta az asszíriai nemzetet, hogy haragjának vesszeje legyen bűnös népe ellen, 10,5.

A 119. ZSOLTÁR A LEGHOSSZABB a könyvben, és egyike a legfontosabbaknak. Az egész Isten Igéjéről szól, és annak hatásáról a hívő ember életére és járására. Kulcsverse a következő lehet: „Mimódon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát?", 9. v.

A ZSOLTÁR HÁROM utat ír le, amelyben Isten kijelenti önmagát.

(1) A teremtésben, 1-6. v.; (2) a Szentírásban, 7-11. v.; (3) a kereső léleknek, 12-14. v. Ez az egymást követő kijelentés sorrendje a Róm 1-3-ban is. Először a pogány világnak, írott kijelentés nélkül, azután a tanult és kulturált világnak, majd a zsidók által képviselt vallásos világnak.

EZ A FEJEZET először Júda utolsó négy királyának, papjainak és népének javíthatatlan gonoszságát írja le, amely ítéletet von magára Istentől és a babiloni keserves fogsághoz vezet. De az utolsó feljegyzett dolog Isten hűsége, amely hetven esztendővel később arra indította Círuszt, hogy Isten házát újra építtesse fel Jeruzsálemben.

A KIRÁLYOK KÖNYVEINEK utolsó szakasza azzal kezdődött, hogy Akház megvásárolta Asszíria segítségét az Úr házából és a király házából származó kincsekkel, és mélyreható változtatásokat vezetett be a templom udvarában ennek következményeként, 2Kir 16,8-18. Azzal fejeződik be, hogy ugyanazoknak a házaknak a kincseit, továbbá az arany templomi edényeket elvitték Babilónia királyának, 2Kir 24,13, ezt követően pedig felgyújtották a templomot, az udvar különböző tömör réz tárgyait összetörték és elvitték, 2Kir 25,9.13-17.

Csak ÉNÓK ÉS NÓÉ volt az a két ember, akiről a Szentírás azt mondja, hogy „Istennel járt", 1Móz  5,22; 6,9. Énók „prófétált" arról az isteni ítéletről, amely utoléri majd az „istenteleneket" Krisztus második eljövetelekor, Júd 14. Nóé arról az isteni ítéletről „prédikált", amely az „istenteleneket „fogja sújtani a nagy özönvíz formájában, 2Pt 2,5. A vízözönnek ebben az eljövetelében, amely utolérte a mit sem sejtő embereket, találó előképet nyerünk az Emberfia eljöveteléről, Mt 24,38-39.