04.25 Szemlélőkből hírnökökké
És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül... (Mt 28,7)
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
10.18 A szolga hűségének kulcsa
Urunk megmondta nekünk, hogyan bizonyul igaznak iránta való szeretetünk. "Szeretsz-e engem? ...Legeltesd az én juhaimat!" (Jn 21,17) - azaz az én mások iránti érdeklődésemmel azonosítsd magad, ne pedig engem akarj a magad érdekeltségének eszközévé tenni! Az 1Korintus 13,4-8 leírja ennek a szeretetnek a jellemző vonásait, így nyilatkozik meg Isten szeretete. Jézus iránti szeretetemet a gyakorlati élet próbálja ki, minden más csak érzelgős kegyes szólam.
07.31 Befektetés és nyereség
„Senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjét énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet." Márk 10,29-30
11.12 Elizeus elhívása
Elizeus... elindult, követte Illést, és szolgálatába állt. (1Kir 19,21)
10.28 Kárhozat, kegyelem, küldetés
Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt... (Ef 2,1)
10.02 Tartam és tartalom
Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be.(Jób 5,26)
05.19 Szólhatunk Isten nevében
Szegény Jeremiás! De miért lenne szegény? A síró próféta Isten kiválasztott és igen nagyrabecsült szolgája volt. Az emberek gyűlölték, mert az igazságot szólta. A neki olyan édes Igét keserűnek találták hallgatói, Ura előtt Jeremiás mégis kedves volt. Isten megparancsolta neki, hogy maradjon meg a hűségben, akkor Ő mindvégig szólni fog rajta keresztül. Bátran, és az igazat kellett szólnia az emberekhez, Isten rostáján kellett megrostálnia azokat, akik magukat hívőknek nevezték, mert csak akkor lehetett Jeremiásé ez az ígéret: "szószólóm lehetsz".
01.22 Jézus Krisztus szenvedései
Máté 16,13-28
JÉZUS SZEMÉLYE nyilvánvalóan mély benyomást gyakorolt napjainak embereire. Kétségtelenül megláttak olyan tulajdonságokat az Úrban, amelyek arra a következtetésre vezették őket, amit mondtak (14. v.). Az Úr osztozott Bemerítő Jánossal a bűn és a képmutatás meg nem alkuvó elítélésében; ugyanazt a megingathatatlan és félelem nélküli bátorságot mutatta, amelyet az emberek Illésnek tulajdonítottak, és a szánakozásnak hasonló érzéseivel rendelkezett, mint amilyen a síró prófétáé volt. Péter azonban tudta, hogy a múlt és annak jeles alakjai már nincsenek.
10.22 Apostol
Zsidók 3,1-2