AZ ÜDVÖZLÉSEKET követően (1,1) Pál továbbmegy, hogy dicsérje a tesszalonikaiakat, és hálát adjon Istennek három szellemi jellemvonásért, amely bennük mutatkozott.
ISTEN KEGYELME és a hívők reagálása Pált hálaadásra és imára indítja. Mennyire adunk hálát az összes szentekért? Hányszor említjük meg őket név szerint, mindegyiket külön szükségletének megfelelően? Imádkozunk-e szellemi előmenetelükért, vagy csak az evilági jólétükért? Imádkozunk-e mindenkiért, a visszaeső bűnösökért és a hűséges szolgákért, fiatalokért és öregekért? Az ilyesmi időt vesz igénybe. Pál példát ad nekünk (Kol 1,3; Ef 6,18).
Az első fejezetben a Sátán támadásai Jób családja és javai ellen irányultak, de a második fejezetben Jób személyére teszi rá a kezét. Itt Isten szuverenitását ismét hangsúlyozza az Ige, 2,1. A Sátán megjelenik az Úr előtt, miután kudarcot vallott abban, hogy Jóbot bűnre csábítsa. Az Úr ismét megkérdezi a Sátánt, hogy megfigyelte-e szolgáját, Jóbot, akiről ismét elismerően nyilatkozik, de azt is hozzáteszi, hogy Jób még mindig feddhetetlen maradt, annak ellenére, hogy a Sátán súlyos próbának tette ki, 3. v.
PÁL ELŐZETES kihallgatása Júdea helytartója előtt meglehetősen hasonlít az Úr Jézus vallatásához. Egy ártatlan ember áll egy korrupt bíró előtt (26-27. v.), és hamis tanúk vádolják (9.12-13. v.). Megértette-e Pál, hogy az Üdvözítő útját járta azzal, hogy az igazságszolgáltatásnak ilyen paródiáján ment keresztül? Milyen vigasztaló tudni, hogy az Úr a mennyben együtt érez népével ebben, mert hasonlóképpen szenvedett (1Pt 4,12-16). Ahogyan a bíró és a fogoly egymás előtt áll, emeljük ki ellentétes reményeiket, lelkiismeretüket és tudásukat.
A JEREMIÁS SIRALMAINAK minden fejezete egy költemény, tragikus siralom Júda szenvedései miatt. Jeremiás szelleméből olyan sok van annak nyelvezetében, hogy nehéz lenne tagadni az ő szerzőségét. Jeruzsálem lerombolását és Júdának Kr. e. 587-ben történt pusztulását igen eleven kifejezésekkel siratja meg. Bűn és lázadás volt az ok, szenvedés és száműzetés az eredmény; mindkettő szívszaggató kiáltásra ösztönzi a prófétát.
DÁVIDNAK SOK BESZÉDE lett feljegyezve számunkra, de egyik sem jelentősebb, mint ezek: „Dávidnak utolsó beszédei". 1 v. Korábban Dávid alig tudta megragadni a neki felajánlott kegyet, hogy a király veje legyen, 1Sám 18,23. Itt is alázatosan kezd hozzá, hogy dicsőítse Isten kegyelmét, amely őt valóban felmagasztalta, 1. v.; 7,8; Zsolt 78,70-től. Tekintsd meg azokat a magaslatokat, ahova Isten kegyelme téged emelt.
Bizakodó várakozás Isten országának eljövetelére.
Meggyőződés a jövővel kapcsolatban, meggyőződés, mely értelmet és formát ad a jelennek.
Reménységem (Living Hope)
Távol kerültem jelenlétedtől, nem volt remény, hogy elérjelek.
Kétségbe esve kerestem arcod, segítségül hívtam neved.
Az ördögnek két nyelve van. Az egyikkel ezt mondja: Tedd meg, nem nagy bűn ez.
Amikor imádkozni akarsz, a másik nyelvével ezt súgja: Túl nagy bűnt követtél el, nincsen számodra többé reménység!
Zsidók 6,20