Igen, imádkoznom kell, és akarok is imádkozni! Mi mást, mi jobbat tehetnék? Elárulva, elhagyatva, gyászban, csalódásban - hozzád kiáltok, Istenem. Körülményeim lehetetlenné lettek. Az emberek a vesztemet akarják, de szívem az Úrtól merít bátorságot, Ő át fog segíteni ezeken a megpróbáltatásokon, ahogyan már sok más alkalommal meg is tette. Az Úr meg fog szabadítani, ebben biztos vagyok és ezt bátran vallom is.
Amikor a romboló ellenség olyanná tette az országot, mintha sáskajárás pusztított volna, és a védők leültek és sírtak, mint az asszonyok, akkor az Úr maga jött segítségükre. Mikor kihaltak a Sionba vezető utak, és Básán és Kármel olyanná lett, mint az elvadult szőlőskert, akkor fölemelkedett az Úr. Isten megmutatta hatalmát nyomorúságba került népe között, mert a szorongatottak keresték orcáját és bíztak benne. Még inkább megmutatta erejét, amikor - imáikra válaszolva - fölkelt, hogy megszabadítsa őket és legyőzze ellenségeiket.
"Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr" (Zsolt 41,2).
A szegényre gondolni, sorsát szívünkre venni: keresztyén kötelesség. Maga Jézus Krisztus helyezte a szívünkre: "a szegények mindig veletek lesznek" (Mt 26,11).
"De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét" (Jóel 3,5).
"...meg is segítlek..." (Ézs 41,10).
Szilász első, és amennyire tudhatjuk, egyetlen missziós utazása továbbra is szembeállította őt hétről hétre különböző helyzetekkel. Filippiből a vándorló szolgálók csapatát sürgősen elküldték, akik végül Tesszalonikába érkeztek. Legalább három hetet töltöttek ebben a stratégiailag fontos városban, megnyitva és ismertetve az evangéliumi igazságok magvát. Micsoda lélekemelő dolog volt, amikor a tesszalonikai társadalomnak legalább három rétege bízott Jézusban, mint Üdvözítőben és Úrban, és "csatlakozott Pálhoz és Szilászhoz" (sorsközösséget vállalt velük)!
Amikor Izráel Círusz parancsára megkezdte a fogságból való visszatérést, Zorobábel (Zerubbábel), Sealtiel fia lett Júda helytartója. Isten házát újra fel kellett építeni. Zorobábelhez és Jósua főpaphoz Isten szava Aggeuson (Haggeus) keresztül szólt. A nép között fásultság uralkodott. Többet törődtek a saját házukkal, mint Isten háza építésének előrehaladásával, Agg 1,2-4. Az Úr Aggeuson keresztül cselekvésre szólította fel a népet. Gondoljunk ma arra, hogy önző anyagiasság akadályozhatja az Úr munkáját az Ő Gyülekezetében.
HA a mindenható és szerető mennyei Atya gyermekei vagyunk, azt várhatjuk, hogy sima és kényelmes utunk lesz örök hazánkba? Az írás bőséges figyelmeztetést tartalmaz, hogy az ilyen hamis várakozásoknak csalódás lesz az eredménye. Nem vagyunk mentesek betegségektől és háborgatásoktól, amelyek az emberi fajra jellemzőek ebben a világban, amelyet tönkretett a bűn (22-33. v.). Valójában a Krisztushoz való hűség a normális emberi sors feletti szűkölködésbe juttathat, hogy az üldözésről ne is beszéljünk (35. v.).
EZ A FEJEZET először Júda utolsó négy királyának, papjainak és népének javíthatatlan gonoszságát írja le, amely ítéletet von magára Istentől és a babiloni keserves fogsághoz vezet. De az utolsó feljegyzett dolog Isten hűsége, amely hetven esztendővel később arra indította Círuszt, hogy Isten házát újra építtesse fel Jeruzsálemben.
Zsidók 13,1-6