HA a mindenható és szerető mennyei Atya gyermekei vagyunk, azt várhatjuk, hogy sima és kényelmes utunk lesz örök hazánkba? Az írás bőséges figyelmeztetést tartalmaz, hogy az ilyen hamis várakozásoknak csalódás lesz az eredménye. Nem vagyunk mentesek betegségektől és háborgatásoktól, amelyek az emberi fajra jellemzőek ebben a világban, amelyet tönkretett a bűn (22-33. v.). Valójában a Krisztushoz való hűség a normális emberi sors feletti szűkölködésbe juttathat, hogy az üldözésről ne is beszéljünk (35. v.).
Igaz, hogy miénk az elfogadás Szelleme, de az Ő kegyelmes tevékenységének velünk nem az a célja, hogy elkerüljük a nehézségeket, hanem képessé tesz bennünket arra, hogy felülkerekedjünk azokon a fiúság szellemében. Ezek azonban csak a Szellem első gyümölcsei - nem juthatunk hozzá mindenhez, amit az elfogadás jelent, amíg testünk meg nem lesz váltva Krisztus eljövetelekor. Bizonyosak vagyunk, hogy minden a javunkra van (28. v.), de „javunk" Isten szemében nem anyagi jólétet és kényelmet jelent, hanem a jellem kialakulását. Még így is sok megoldatlan problémát vet fel az élet, és a hit gyakran összezavarodik (2Kor 4,8). „Mit mondunk azért ezekre?" (Róm 8,31) Nincsenek részletes válaszok biztosítva, de ha megkérdezzük, hogy „ha Isten velünk, kicsoda ellenünk", elegendő bizonyság áll rendelkezésünkre. Neki szándékában volt a mi megáldásunk már a világ kezdete előtt (29. v.), és amikor elérkezett a megfelelő idő annak a szándéknak a megvalósítására, amely saját Fiának feláldozását követelte meg, mindnyájunkért odaadta őt.
Nem kímélte szeretett Fiát!
Ez félelmünket lecsendesíti, gondjainkat távozásra inti.
Nem kímélte szeretett Fiát!
Most segítséget és közbenjárást kapunk belülről a Szent Szellemtől, közbenjárást a feltámadott Krisztustól a magasságban, valamint miénk az eljövendő dicsőség bizonyossága. Nos - ha Isten velünk, ki lehet hatásosan ellenünk? Valójában a válasz benne van a 38-39. versben: „semmi és senki". Üldözők szorongathatnak bennünket, előkelőségek mesterkedhetnek ellenünk, de semmi sem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van. Mindezekben felettébb diadalmaskodunk Őáltala, Aki szeretett minket.