szenvedés

Bildád volt a második Jób három barátja közül. "Suahi"-nak nevezték, ami feltehetően azt jelenti, hogy shuah-i volt. Ez egy terület abban a tartományban, amelyben Shuah, Ábrahám fia letelepedett, 1Móz 25,2,6. Ezért bölcs férfiak országából jött, 1Kir 4,30. Részt vett mindhárom vitában, amelyet a barátok Jóbbal folytattak, 8., 18., és 25. fej. Három beszéde igen súlyos tónusú; kevésbé, mint Czófáré, de jobban, mint Elifázé. Bildád beszédei nagyjából azt visszhangozzák, ami Elifáz véleménye, de szenvedélyesebbek, 8,2; 18,3-4, mert Jób érveit elutasítja.

Jób eljutott annak megértésére, hogy a szenvedéssel szembeni helyes magatartás nem a kétségbeesés, hanem az imádat és az akarat, önmagunk feladása. Megtanulta "az Úrtól való végét" (az Úr szándékát), amely teljesen új megvilágításba helyezte számára Isten fenségét, dicsőségét és irgalmát, Jak 5,11. Amikor az Úr kinyilatkoztatása lenyűgözte, így kiált: "Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál." 42,2. Kijelenti: "Tudom", 2. v.; "hallottam felőled, most pedig... látlak", 5. v.

Az első fejezetben a Sátán támadásai Jób családja és javai ellen irányultak, de a második fejezetben Jób személyére teszi rá a kezét. Itt Isten szuverenitását ismét hangsúlyozza az Ige, 2,1. A Sátán megjelenik az Úr előtt, miután kudarcot vallott abban, hogy Jóbot bűnre csábítsa. Az Úr ismét megkérdezi a Sátánt, hogy megfigyelte-e szolgáját, Jóbot, akiről ismét elismerően nyilatkozik, de azt is hozzáteszi, hogy Jób még mindig feddhetetlen maradt, annak ellenére, hogy a Sátán súlyos próbának tette ki, 3. v.

Lehetséges, hogy Jób könyve a legrégibb könyv, amelyet a Szentírás tartalmaz, és lehet, hogy a legrégibb az egész világon. Az egyik legősibb problémával foglalkozik: Miért szenved az igaz ember? Az igaz Jób szenvedésének titka eszünkbe juttatja azt a valakit, aki nagyobb, mint Jób, aki szenvedett, "mint igaz, a nem igazakért", 1Pt 3,18. Sokan úgy gondolják, hogy Jób magas kort ért meg, Jób 42,16 még Ábrahám ideje előtt, és a történetet Mózes 1. könyve 11. és 12. fejezete közé helyezik. Az özönvízre utalás történik a 22,15-17-ben.