szenvedés

A FEJEZET IZRÁELLEL kezdődik egy asszony képében, aki elvált a férjétől hűtlenség következtében. Most fizetésképtelen. De ez mindennek csak az egyik oldala. Ő a bűnös és nem kapott válólevelet. Ez Izráel állapota a testté lételkor, 2. v.

Mielőtt szó lenne a Szolga önkéntes alárendeléséről Atyja akaratának, emlékeztet bennünket óriási teremtő hatalmára, 2-3. v. Miközben megalázkodásában Szolga volt, ugyanakkor Ő volt a Fiú az Istenség minden tulajdonságával.

A KÖNYVNEK EBBEN A harmadik részében az első 11 zsoltár Aszáftól származik. Ő gersónita lévita volt és először az 1Krón 6,39 említi, ahol úgy van bemutatva, mint a három nagy énekmester egyike, akiket Dávid kijelölt. A 2Krón 29,30 úgy nevezi, hogy „Aszáf, a látnok", és ott elmondják nekünk, hogy a dicsőítő zsoltárok némelyikének szavait, amelyeket a léviták énekeltek Ezékiás napjaiban, ő szerezte.

NÉGY OLYAN ZSOLTÁR VAN, amelyik Krisztus haláláról beszél, mindegyik különböző szempontból veszi azt figyelembe:

A Zsolt 40. - az égőáldozat - Isten szándéka

A Zsolt 22. - a bűnáldozat - A szenvedés

A Zsolt 69. - a vétekáldozat - A büntetés

A Zsolt 118. - a békeáldozat - A prófétai program

Talán legfontosabb a 22. zsoltár, tekintettel a megadott részletek gazdagságára és az általános eredményekre, amelyek Krisztusnak a kereszten végrehajtott áldozati halálából erednek.

JÓB KÖNYVE AZ EGYIK legrégibb könyv a Bibliában, és az egyik legrégibb problémával foglalkozik, éspedig a szenvedés titkával. Ez az első az öt költői könyv közül, amelyek öt fő témával foglalkoznak: Jób - a szenvedés titka; Zsoltárok - a szentély, Példabeszédek - gyermeki kapcsolat; Prédikátor - emberi élet „a nap alatt"; Énekek éneke - nyugalom és szeretet „az Ő árnyékában".

DÁVID KIRÁLY szánalmas bukásainak ellenére figyelemre méltó párhuzamok vannak az ö megtapasztalásai, valamint az Úr Jézuséi között. Dávid, akit Saul gyűlölt és üldözött, mint egy fogolymadarat a hegyekben, előképe az Emberfiának, akinek nem volt hova lehajtania a fejét. Dávid, legyőzve a filiszteusokat és megalapítva királyságát, emlékeztet bennünket az Emberfiának ítéletben való eljövetelére, kiűzve királyságából mindenkit, aki gonoszságot cselekszik, vagy botrányt okoz.

JÓZSEF kétszeres indoklást adott arra, hogy megtagadta az engedelmességet Potifár felesége felszólításának. Először, tudatában volt gazdája iránti kötelességének, 8-9a. v., és úgy gondolta, hogy ha engedne a nő követelésének, visszaélne a bizalommal. Potifár előzetesen tökéletes bizalmat mutatott József hűsége iránt, 4. v. Volt Józsefben valami, ami másoknak azt sugallta, hogy ő megbízható; vö. 22-23. v. Igaz-e ránk ugyanez? Másodszor, tudatában volt Isten iránti kötelességének, 9b. v.