tanítványság

Az emmausi úti történet egyike Lukács evangéliuma kincseinek. Kleofás és társa, lehet, hogy a felesége, hosszú és fárasztó gyalogutat tett meg Jeruzsálemből a hét mérföldre fekvő Emmausba. Csüggedtség és zaklatottság látszott az arcukon. Csalódásuk oka az elszállt remények voltak - világuk fenekestől felfordult. Azt várták, hogy Jézus lesz Izráel megszabadítója, most azonban, ahogyan ők gondolták, halott volt. De aztán hozzájuk csatlakozott egy titokzatos idegen bánatos útjukon. Kedvesen érdeklődött tőlük csalódottságuk története felől.

Jézusnak sok követője volt földi szolgálata alatt, akik közül kiválasztott egy tizenkettes csoportot, hogy szoros közösségben legyenek vele. Mindannyian a "tanítványai" voltak, és ez a szó azt jelenti, hogy "tanulók", de a tizenkettő, mivel ők az Üdvözítővel együtt éltek, figyelték életét és hallották szavait, ők különösen megtanulták, hogy jellemben hasonlóak legyenek Őhozzá.

Nikodémus már bízott az Úrban, mégis csak titkos tanítvány volt. A sátoros ünnepet megelőző napok alatt az Úr Jeruzsálem városában tartózkodott. Az egyszerű emberek zavarban voltak, hogy vajon Ő-e "a próféta", vagy talán "a Krisztus". A Szanhedrin, figyelembe véve a növekvő érdeklődést, elküldte a templomőrséget, hogy tartóztassák le. Azok üres kézzel tértek vissza, és bizonyságot tettek, hogy "soha ember úgy nem beszélt, mint ez az ember", ami feletteseiket ingerültté tette. Úgy látszik, a katonákat lenyűgözte az Ő tanításának ellenállhatatlan természete.