tanítványság

(Legjobb, ha szemléltetve adjuk elő; ehhez az illusztrációhoz mindössze egy kesztyűre van szükségünk.)

Érdekes módon egy kesztyű sok mindenre képes: fel tud venni egy könyvet, búcsút tud inteni, meg tudja vakarni a fejemet, megveregetheti valakinek a vállát, vagy pofon üthet valakit. (Húzzunk kesztyűt a kezünkre, és mutassuk be, hogyan teheti meg ezeket vagy az ezekhez hasonló dolgokat a „kesztyű".)

Hallottad-e már azt a kifejezést, hogy nézz szembe a zenével
[angol kifejezés jelentése: szembenéz a következményekkel]?

A következő történet elmondja ennek a szólásnak az eredetét.

Sok évvel ezelőtt egy fiatalember a Birodalmi Zenekarban szeretett volna játszani, ám egyáltalán nem tudott zenélni. Mivel azonban nagyon gazdag és befolyásos ember volt, kikövetelte magának, hogy beállhasson a zenekarba, és játszhasson a király előtt.

  Egy gazdag holland kereskedő egy bizonyos fajta gyémántot keresett a gyűjteményébe. Egy híres New York-i ékszeres talált egy ilyen példányt, és felhívta, hogy menjen és nézze meg.
  A kereskedő azonnal New Yorkba utazott, ahol az eladó a legjobb gyémántszakértőjét bízta meg az üzlet lebonyolításával. A holland, miután végighallgatta, ahogy a helyettes szakmailag tökéletes részletességgel leírja a gyémánt értékét és szépségét, úgy döntött, hogy nem veszi meg. Azonban mielőtt elment volna, a boltos odament hozzá, és megkérdezte őt:

Egy János nevezetű ember egy nap egy meredek sziklafal tetején sétált, s egyszer csak túl közel került a pereméhez, és lezuhant. Zuhanás közben elkapott egy kiálló faágat, és azon lógott. Ahogy lenézett, iszonyattal látta, hogy még több mint háromszáz méteren át meredeken lejt a sziklafal.

A tyúk és a disznó együtt sétált az utcán egy nap, és megláttak néhány szegény gyereket, akiken látszott, hogy napok óta nem ettek semmit.
A tyúk megszánta őket, és azt mondta a disznónak:
- Van egy ötletem! Mi lenne, ha adnánk ezeknek a gyermekeknek reggelire finom sonkás tojást?
A disznó elgondolkodott a tyúk javaslatán, majd azt mondta:
- Nos, ez neked nem jelentene nagy áldozatot, de tőlem teljes odaszánást kíván!

Az ezernyolcszázas évek végén egy kisfiú, aki egy eldugott vidéki településen élt, tizenkét éves volt, és még sohasem járt cirkuszban. Képzelhetitek, milyen izgalom kerítette hatalmába, amikor egy napon az iskolában egy plakátot raktak ki, amin az állt, hogy a következő szombaton vándorcirkusz érkezik a közeli városkába. Szaladt haza az örömhírrel, és rögtön meg is kérdezte:
- Apa, elmehetek?
Bár a család szegény volt, az édesapa jól látta, milyen fontos ez a fiúnak.

Az 1800-as években egy angol Kaliforniába utazott aranyat keresni.

Miután több hónapig kutatott arany után, nagyon megszedte magát. Hazafelé vezető útján magállt New Orleans-ban.

Sir William Osler, az Oxfordi Egyetem kiváló orvosprofesszora asztalán egy kis üvegben vizelet van. Fiatal, tágra nyílt szemű orvostanhallgatókból álló osztály ül vele szemben, és hallgatja előadását arról, hogy milyen fontos megfigyelni a részleteket. A professzor, hogy kiemelje a lényeget, a következőt mondja:
- Ebben az üvegben egy vizsgálati minta van. Sokszor elegendő megkóstolni ahhoz, hogy megállapítsuk, milyen betegségben szenved a páciens.
Azzal belemártja ujját az üvegbe, majd lenyalja az ujját. Folytatja az előadást:

  Az amerikai Outside magazin gyakran ír olyan emberekről, akik életüket teszik kockára azért, hogy hírnevet szerezzenek maguknak.
Larry Walters például negyvenkét hatalmas héliummal  töltött  léggömbre  függesztett  fel egy kerti  széket,  és  ezzel  emelkedett  a  levegőbe.  Amikor  mintegy  4.800  méter  magasságba  ért, elkezdte sörétes puskával kilövögetni a léggömböket, és épségben ért földet.