tanítványság

A történelem egyik legszörnyűbb vasúti katasztrófája a spanyolországi Leon El Toro alagútjában történt 1944. január 3-án.

Több mint ötszázan meghaltak.

(Szemléltetésképpen bevihetünk egy hőmérőt és egy hőfokszabályzót, hogy lássák is azt, amiről hallanak.)

Tudod-e, mi a különbség a hőmérő és a hőfokszabályzó (termosztát) között?

A hőmérő egyszerűen megmutatja, mennyi a hőmérséklet egy adott helyen. Ha hőmérőnk 20°C-ot mutat, és olyan helyiségbe visszük, ahol 25°C a hőmérséklet, a hőmérő kijelzője megváltozik, és a szoba hőmérsékletét fogja mutatni. Nem telik bele sok idő, és 25°C-ot mutat. Mindig igazodik a környezethez.

Egy fiatalember mindössze harminckét éves volt, amikor bankigazgatói állásra jelölték. Ez az előléptetés a fiatalember legmerészebb álmait is felülmúlta, de egyszersmind meg is rémítette, ezért elment az igazgatóság köztiszteletben álló idős elnökéhez, hogy tanácsot kérjen, hogyan lehet belőle jó bankelnök.

-     Mi a legfontosabb dolog, amit újdonsült elnökként tennem kell? - kérdezte az idősebb férfit.

-     Fél tizenegyig leszünk oda - szóltak be Krisztián szülei, amikor barátaik értük jöttek kocsival, hogy magukkal vigyék a bankettre. - Amíg oda leszünk, maradj itthon, és fejezd be a történelemdolgozatodat!

-     Nem mehetnék el egy kicsit az autóval? - kérdezte Krisztián. Az előző hónapban szerezte meg a jogosítványát. - Ööö... kölcsön kell kérnem egy könyvet Oszkártól. Nem maradok sokáig.

Az egyik milánói templomban[1] található Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora c. freskója. Ehhez a festményhez két igen érdekes történet fűződik:

1924. volt a legjobb év a baseball történetében. A döntő, amit a Washington Senators játszott a New York Yankee-vel, egy remek mérkőzés volt. A bajnokságban döntetlenre álltak három-három nyert játszmával, és a döntő hetediket Washingtonban játszották.

(Amikor ezt a történetet meséljük, tetszés szerint kiszínezhetjük.)

Egy veszélyes partvidéken, ahol gyakran történt hajótörés, valamikor állt egy kezdetleges életmentő-állomás. Az épület csak egy kunyhó volt, és egyetlen csónak tartozott hozzá; de a maroknyi elkötelezett személyzet állandóan szemmel tartotta a tengert. Magukat nem kímélve éjjel és nappal kint voltak, fáradhatatlanul kutatva az elveszettek után. Néhányan azok közül, akik ilyen módon megmenekültek, és még mások is a környékről, tenni akartak valamit az állomásért, és odaszánták idejüket, pénzüket vagy energiájukat, hogy segítsenek a munkában.