szent

A MÓZES 5. KÖNYVE teszi teljessé a TÓRÁ-t, a zsidó Szentírás első szakaszát. Élettel teli újbóli kifejtése és megerősítése azoknak a megállapításoknak és rendelkezéseknek, amelyeket Mózes kapott. A bemutatott törvények nemcsak tényszerű utasítások; a hallgató lelkiismeretére is hivatkoznak. Mózes, amikor elmondja utolsó üzenetét, azután sóvárog, hogy megnyerje nemzetének szívét.

Figyeljük meg a könyv öt fő jellemvonását:

MIUTÁN a törzsi fejedelmek odavitték áldozataikat tizenkét egymást követő napon a felállított sátorhoz és Áron meggyújtotta a gyertyatartót, 4Móz 7:1-8:8, a lévitákat külön választották és felszentelték a szentély szolgálatára. A szertartás három részből állt.

Tisztulásuk, 5-7. v. Az isteni parancs a következő volt ezzel kapcsolatban: „Hintsd reájuk a tisztulás vizét", 7. v.; vö. 2Móz 30,19-20, amely jelképszerűen „az újjászületésnek fürdője", Tit 3,5.

MEGTANULTUK az előző fejezetben, hogy a hívők, mint papok, „szent papságnak" és „királyi papságnak" a tagjai, 1Pt 2,5.9. Isten munkája volt, hogy felkenje őket ebbe a kiváltságos tisztségbe. Ezt a gondolatot visszatérő szavakkal emeli ki mai fejezetünk: „Én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük", 15.23. v.; vö. 8. v. Ennek a megszentelésnek egyik célja az, „hogy taníthassátok Izráel fiait", 3Móz 10,11. Jelen fejezetünk azt hangsúlyozza, hogy ezt a tanítást szent élettel kell alátámasztani - ez nem népszerű Ige manapság.