08.05 Igazságos Atya
János 17,24-26
erkölcsi teljesség, egy célra különválasztott
János 17,24-26
János 17,11-13
János 15,20-27; 16,12-15
Márk 1,21-28; Lukács 4,31-37
Habakuk 3,1-6
Ézsaiás 41,14-16
Istennek egyetlen neve sem olyan jellemző Ézsaiás próféciájára, mint "az Izráel Szentje". Először abban az üzenetben halljuk, amelyet Ézsaiás Ezékiásnak küldött, amikor Szanhérib, Asszíria királya fenyegette Jeruzsálemet, 2Kir 19,22. Harmincszor találjuk Ézsaiásnál, és csak néhányszor máshol a Szentírásban. Egy olyan nemzetben, amely a bálványimádáshoz vonzódott, Isten szentségének hangsúlyozása szükséges volt. Fejezetünkben Ézsaiás háromszor hivatkozik "Izráel Szentjére", 14.,16., 20. v.
Ézsaiás 8,14-15
Zsoltárok 89,16-25
Bemegyek a Szentek Szentjébe
(Boldizsár Sándor,Boldizsár Lenke,Lakatos Ervin)
Bemegyek a Szentek Szentjébe
Bemegyek a Bárány vérével
1. Jelentése. - A szó meghatározásához gyakran az ellentétéből jutunk el, vagy egy relatív és nem abszolút mérték útján: a szentség a Bibliában a közönségestől, a tisztátalantól való elkülönülésre utal. Istenre vonatkoztatva a szentség nem csupán azt jelenti, hogy távol áll tőle minden tisztátalan és gonosz, hanem ezen túlmenően azt is, hogy Isten tökéletesen tiszta, s mint ilyen, különbözik mindattól, ami nem az.