„Tudakozzátok az írásokat...és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam" (Jn 5,39).
Az Ószövetségben nem csupán törvény, ének és prófécia található, hanem Krisztus is. De miképpen van Ő ott? Látunk előképeket, próféciákat és messiási zsoltárokat; de vajon csak írnak Őróla, vagy van ott valami több is?
„Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, mint Isten is a Krisztusban megbocsátott nektek" (Ef 4,32).
„A természeti ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének gondolatát, mert bolondság az neki" (1Kor 2,14).
„Én pedig, szól az Úr, tűzfal leszek körülötte, és megdicsőítem magam őbenne!" (Zak 2,5).
„Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája" (Zsolt 132,8).
„A Te világosságod által látjuk a világosságot" (Zsolt 36,10).
„Küldd el világosságodat és igazságodat, ezek vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba" (Zsolt 43,3).
„A folyó innenső és túlsó partján az élet fája volt, amely tizenkétszer termett gyümölcsöt, minden hónapban megtermette a maga gyümölcsét" (Jel 22,2).
Itt csupán egyetlen folyóról van szó és nem négyről, mint Mózes első könyvében. E négy közül kettő, a Hiddekel és az Eufrátesz, Isten népe számára nagy szomorúság színhelye. De ez az egy, az élet folyója Isten trónjából ered, telve vízzel, és megelégíti Isten városát.
„Ő azonban teljes volt Szent Szellemmel, a mennyre függesztette tekintetét, látta Isten dicsőségét és Jézust Istennek jobbja felől állni" (Csel 7,55).
„A ti atyáitok...idegen isteneknek szolgáltak. De áthoztam a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldalára, és elhordoztam őt egész Kánaán földjén, és megsokasítám az ő magvát" (Józs 24,2-3).