„Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják" (Mt 5,8).
Itt egy Istentől megkívánt szívbeli állapotról van szó, hogy kegyelme célja beteljesüljön. A szív tisztasága olyan állapot, ahol nincs akadálya annak, hogy Istent lássuk. A mennyek királysága itt van, nincs tehát ok arra, hogy Őt ne lássuk, hacsak mi magunk nem állítunk fel akadályokat és korlátokat.
„Mikor még Péter ezt a beszédet mondta, leszállt a Szent Szellem mindazokra, akik hallgatták az Igét" (Csel 10,44).
„Mert Istennek beszéde élő és ható; élesebb minden kétélű kardnál, és szétválasztja a lelket és a szellemet" (Zsid 4,12).
„Az Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a Szent Szellem által, Aki adatott nékünk" (Róm 5,5).
„És hitt a nép és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izrael fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajtották magukat és leborultak" (2Móz 4,31).
A nép állapotában semmi lényeges változás nem következett be. Csak Mózes és Áron tettek bizonyságot arról, hogy a több mint négyszázéves időszak alatt Isten nem feledkezett meg róluk. Ez elég volt. Imádattal borultak le.
„Mindnyájan együtt voltak egy helyen" (Csel 2,1).
„Az az angyal, aki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket" (1Móz 48,16).
„Hitben áldotta meg a haldokló Jákob József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádta Istent" (Zsid 11,21).
Milyen megdöbbentő, hogy az újszövetségi író éppen a nyilvánvaló gyengeségnek ezt az ábrázolását választotta Jákob hitének jellemzésére. Péniél, a maga megnyomorító isteni érintésével valóban azt jelentette, hogy vége a másik embernek, akiben szinte túlcsordult a természetes energia. Helyébe a mindig Istennel élő és Őt imádó kegyes fejedelem lépett.
„A nap felkelt rajta, amint elment Péniél mellett, ő pedig sántított a csípőjére" (1Móz 32,31).
Itt, Pénielben, szemtől-szemben Istennel Jákob új nevet kapott és Izrael lett. Az elbeszélés azonban a továbbiakban is Jákobnak nevezi őt! Ennek is jelentősége van! Az az igazság, hogy egyetlen éjszaka alatt senki sem képes megváltozni. Maga Jákob sem volt tudatában a nagy változásnak. Csak abban volt biztos, hogy találkozott Istennel és most állandóan sántít.
„Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy e hitben életetek legyen az Ő neve által" (Jn 20,31).