irgalom

 Isten soha nem szűnik meg szeretni, de hamarosan megszűnik haragudni. Választottai iránti szeretete természetéből fakad, haragja viszont csupán feladata elvégzéséből. Szeret, mert Ő maga a szeretet, és haragszik, mert erre a mi javunkra van szükség. De nem tud sokáig haragudni. Szívének szeretete újra felülkerekedik, könyörül népe nyomorúságán és véget vet szenvedéseiknek.

 Lehet, hogy az irgalom várat magára, de bizonyosan eljön. Az Úr tévedhetetlen bölcsességgel pontosan tudja, mikor kell kegyelme erejét megmutatnia. Az Őáltala kijelölt idő pedig mindig a legalkalmasabb idő. Nekünk minden sürgős. Isten ránk vonatkozó ígérete nagyon foglalkoztat bennünket, vágyunk mielőbbi beteljesedésére, és ez csak növeli türelmetlenségünket. Az Úr azonban ismeri az alkalmas időt: Ő soha nem késik, de nem is siet.

Milyen drága ígéret ez: az Úr maga akarja megszabadítani népét nagy irgalmából, de ezt nem emberi eszközökkel teszi. Az emberek ugyanis vonakodnak megadni Istennek az őt megillető dicsőséget. Mikor felfegyverkezve harcba indulnak és győznek, Istenüknek kellene dicséretet mondaniuk a győzelemért, de nem ezt teszik, hanem saját erejüket dicsőítik, lovaikkal és lovasaikkal kérkednek. Ezért az Úr igen gyakran minden emberi eszköz nélkül menti meg népét, hogy a dicsőség egyedül az Övé legyen a szabadulásért.

 Íme, ez az irgalom útja a megtérő bűnösnek. Fel kell hagynia bűnei takargatásával. Ne próbálja kicsinyíteni bűnét, és ezzel letagadni azt, vagy képmutatóan elpalástolni tettét. Ne is dicsekedjék bűnével, hogy ezáltal igazolja hamisságát, de ne is tegyen feltűnően bűnvallomást csak azért, hogy ebben másokkal versenyezzen.

Az Úr jegyesének lenni: micsoda tisztesség és öröm ez! Testvérem, valóban tiéd Krisztus úgy, hogy kegyelmével téged is eljegyzett? Ha igen, vésd a szívedbe, hogy ez örök érvényû eljegyzés volt. Ő soha nem bontja fel a jegyességet azzal, akit egyszer ezzel a kötelékkel magához kötött.

 Meghallgatja az Úr a gyülekezetért való könyörgésünket. Lássátok meg, hogy itt van már ennek az ideje! Szeretjük az imaórákat, a tanítást és a valamennyi gyülekezeti összejövetelt. Szívünk mélyén ragaszkodunk Isten népéhez, és boldogan tudjuk együtt énekelni:

Nem helyes, ha bocsánatot nyer, aki maga nem bocsát meg, sem az, ha megelégítik a szükségét annak, aki nem segít a szegénynek. Isten tulajdon mértékünkkel mér meg bennünket, és akik kemény urak és kegyetlen hitelezők voltak, megtapasztalják majd, hogy az Úr is keményen bánik velük. "Az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot" (Jak 2,13).

Ez elegendő indok arra, hogy ne bízzunk semmi másban, csak az Úrban. Ha egy gyermek elveszíti (természettől való) gondviselőjét, hozzá lép Istenünk, és Ő lesz a gyámolítója. Ugyanígy a felnőtt ember is: ha már mindenkit elvesztett, akire támaszkodhatott, az élő Isten kezébe teheti le az életét, akiben mindent megtalál, amire csak szüksége van. Az árvák Istenre vannak utalva, mint atyjukra, és Ő gondoskodik is róluk.

A bizalomnak nagy a jutalma. Add ezt megtapasztalnom nekem is, Uram! Aki bízik, az mindenkinél inkább bűnösnek érzi magát, de íme kegyelmet készített számára az Úr; tudja, hogy nem érdemli meg, mégis övé az irgalom, és tágra nyílt ajtó várja. Ó Uram, Benned bízom, add nekem ezt a kegyelmet.