békesség

A PRÓFÉTA második felhívása a hatalmasok kapzsisága ellen szól. A fejedelmek igazságtalanul uralkodtak. Nyomorgatták a szegényt, 3,1-3. Nem mutattak irgalmat, nem fognak kapni semmit. 

VAN KÉT VÁROS a Szentírásban, amelyek éles ellentétben állnak egymással, Babilon és Jeruzsálem. Babilon képviseli mindazt, ami romlott a vallásban, de Jeruzsálem arra van szánva, hogy Isten szándékainak földi központja legyen az Izráelnek és az emberiségnek adandó áldásban.

A ZSOLTÁR 120-134 tizenöt zsoltárnak olyan csoportját alkotja, amelyek mindegyikének fejléce a következő: „Grádicsok éneke", vagy ahogyan az angol fordítás közli: „Emelkedő utak éneke". Különböző módon alkalmazták ezeket. Némelyek úgy gondolják, hogy a Jeruzsálembe felmenő törzsek énekelték őket az évenkénti ünnepekre tartó útjukon. Mások azt hiszik, hogy akkor hangzottak el, amikor Izráel visszatért a babiloni fogságból, Zsolt 126,1. Úgy tűnik, három csoportba vannak rendezve. Mindhárom csoportban emelkedő mozgás van.

OLVASMÁNYUNK ISTEN két nagy emberének elválását írja le. Az atyai példakép a mennybe ragadtatott egy szélvészben, 11. v. Gyorsan távozott el, ahogyan megjelent, 1Kir 17,1. A fiatalabb férfi itt maradt prófétának Illés helyett, 1Kir 19,16.

A MÓZES 3. KÖNYVE 6,8-7,38 részében látjuk a papi tevékenységre vonatkozó törvényeket a különböző áldozatokkal kapcsolatban. A szertartás részletes leírása garanciát jelentett a tévedések és a bálványimádás bejutása ellen. A 7,37-38 világossá teszi, hogy ezek a törvények nem Mózestől, vagy Árontól, a főpaptól származtak, hanem közvetlenül Istentől eredtek. Nem bízta népére, hogy eldöntse az imádat és az áldozás mikéntjét.