A NAGY Munkás a magvetőhöz hasonlatos, ahol a mag az Isten Igéje (11. v.). Ahogyan ment „városonként és falunként, prédikálva és hirdetve az Isten országát", társai azok voltak, akiknek a szívében a mag gyümölcsöt hozott (1-3. v.). Ezután következett két példázat, amelyekben a természetről szólt, hogy a szellemi dolgokat illusztrálja. Éreztette a szellemi igazságot, hogy azok, akik „tiszta és jó szívvel" hallgatják az Igét, tartsák meg, és annak fényét sugározzák mások felé. Ilyenek azok, akik a legszorosabb szellemi közösségbe jutottak Ővele (21, v.).
Ezután csónakba szállt tanítványaival, „és mondta nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára", és eközben szélviharba kerültek. Csüggedésükben a tanítványok így kiáltottak: „Mester, Mester, elveszünk!" Kiabálásukra álmából felkelve „megdorgálta a szelet és a víznek habjait; és megszűntek, és lett csendesség" (24. v.). Ez a természeti világban ábrázolta ki, ami szellemi téren történik az Ő parancsára (29. v.). A szegény ember a „túlsó parton" (22. v.) megszabadult az ördög hatalmából az Ő hatalmas szava által, és „felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál" van (35. v.). Visszatérve „a másik partról" Jairussal találkozott, aki lábához borult és könyörgött tizenkét éves lányáért, aki a halálán volt
Amint az Úr helyt adott kérésének, egy nő jött elő a tömegből és megérintette a ruháját. Egy nyilvánvalóan gyógyíthatatlan betegségtől gyötörve ezt mondta magában: „Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok" (Mk 5,28). Gyógyulása ugyanolyan azonnali volt, mint amilyen meglepő, ő pedig mindent elmondott neki „az egész sokaság előtt" (Lk 8,47). Hite meggyógyította, és ezt békesség követte.
Miközben Jézus a békesség szavait szólta, hírt hoztak arról, hogy Jairus lánya meghalt, ügy látszott, nincs értelme tovább mennie. Ő erre ezt válaszolta „Ne félj; csak higgy, és megtartatik" (50. v.). Bement a halottas házba, és megfogta Jairus lányának kezét. Megszólította, egyszerűen ezt mondva: „Leányzó, kelj fel!" (54. v.) A lány visszanyerte életét, erejét és gondolkodását, szülei pedig megdöbbentek.
Szava csendességet (24. v.); észhez térést (35. v.); békességet (48. v.); életet (54-55. v.) hozott.