dicsőség

AZ ELŐBB VISSZAESÉS történt, 2,8-17, és sajnos, ismét ez történik. A menyasszony szobájának ajtaja be van zárva, 5,5, annak bizonyítékául, hogy a vőlegény visszatérését nem várta, nem sóvárgott utána. Ő megállt az ajtónál, és bebocsátást szeretett volna; vö. Jel 3,20. Emlékezteti a menyasszonyt, hogy milyen kedves neki, ezt mondva: „én húgom, én mátkám, én galambom"; és hogy mennyit szenvedett miatta: „az én fejem megrakodott harmattal, az én hajam az éjszakának harmatjával" Én 5,2.

A 45. ZSOLTÁR ÍRÓJA témáját annak a személynek és a jelenetnek hatalmas dicshimnuszával vezeti be, amelyről írni akar. Nehezen tud érzéseinek parancsolni. Szíve felbuzgó forráshoz hasonló, szája olyan, mint a szónoké, témája egy költemény zenei kompozíciója, nyelve gyorsíró tolla. Minden tehetségét igénybe veszi, hogy magasztalja a királyi vőlegénynek és menyasszonynak dicsőségét, 1. v.

A ZSOLTÁRT IDÉZI Péter is, ApCsel 2,31-32, és Pál is, ApCsel 13,35. Mindkét apostol úgy értelmezi, hogy Krisztus feltámadására és megdicsőülésére vonatkozik. Ez egyike annak a hat zsoltárnak, amelynek „miktám" a címe. A szó azt jelenti, hogy „arany". Ez valójában az Urunkkal kapcsolatos tanítás drága aranybányája.

A zsoltár két részre oszlik:

(1)  A hit ösvénye. A függő viszonyban lévő ember, 1-7. v.

(2)  Az élet ösvénye. Feltámadás és megdicsőülés, 8-11. v.

AZ 1. ÉS 2. ZSOLTÁR bevezetés az egész könyvhöz. Mindkettő Krisztusról beszél. Az 1. zsoltárban Ő a boldog Ember - ez erkölcsi dicsősége; a 2. zsoltárban Ő a felkent Király - hivatali dicsősége.

Az a kifejezés, hogy „boldog ember", hétszer fordul elő a zsoltárokban, ő az elhagyott ember a Zsolt 22-ben, a feddhetetlen ember a Zsolt 37,37-ben, és a te jobbodnak férfia a Zsolt 80,18-ban.

EZÉKIÁS KÉT ALKALOMMAL szenvedte el az asszíriaiak istenkáromló gúnyolódását (1) egy szóáradatban, 18,17-35; (2) egy írott szövegben, 2Kir 19,8-13. Igeszakaszunk Ezékiásnak ezek közül a másodikra adott válaszával foglalkozik, valamint Ézsaiásnak ezzel kapcsolatos jövendölésével.

Dávid UTOLSÓ ÉVEINEK viszontagságai során Isten végig uralta a helyzetet és biztosította, hogy az Ő embere a maga idejében Dávid trónjára kerüljön. Az a trón csakis azé lehetett, akinek Ő megígérte. Igen, megesküdött neki apján keresztül,  13.17.30. v., az Úr szava szerint, 1Krón 22,9. Ez még inkább figyelemre méltó mindannak az ármánykodásnak a fényében, amely különben megvalósulhatott volna. A trónbitorlók három fajtáját távolította el a halál.

A 33. FEJEZETNEK (2Móz 33) sok mondanivalója van az Úr jelenlétéről, De hogy tapasztalhatja Izráel még mindig ezt a jelenlétet bűne, lázadása fényében? Isten kijelenti, hogy egy angyalt fog a nép előtt küldeni, amikor folytatják útjukat és ez arra enged következtetni, hogy Isten a maga közvetlen jelenlétét visszavonta - árnyék állt közéjük, 2. v. Izráel gyászba borult, úgy fogadva a híreket, mint „kemény beszédet", 4. v.

AMIKOR JÓZSEF a fáraó előtt állt, látnia kellett, hogy milyen kedvező helyzetben van ahhoz, hogy elintézze Potifár börtönéből való szabadulását. Az a sietség, ahogyan kihozták a börtönből, sejttette, hogy a fáraó nagy fontosságot tulajdonított szolgálatának, és a fáraó szavai elárulták, hogy József volt egyetlen reménye, 15. v. József ugyanúgy kívánta a szabadságot, ahogyan a fáraó kívánta álmainak magyarázatát, 40,14.

ÁBRAHÁM nagy hitű ember volt, ezért nem meglepő, hogy többet olvasunk róla a Zsid 11-ben, mint bárki másról. Szellemi hőstettei három megállapításban vannak összefoglalva; „Hit által... Ábrahám... kiment", Zsid 11,8., „Hit által lakott", Zsid 11,9. „Hit által áldozta meg", Zsid 11,17. Ábrahám hitélete akkor kezdődött, amikor „a dicsőségnek Istene megjelent neki, és hívta, hogy hagyja ott bálványimádó környezetét, Csel 7,2-3; vö. Józs 24,2.