Igehely (történet): Jézus megmossa tanítványai lábát. Jézus Isten szolgája. Ján 13,1-20; Ézs 42,1-9; Mk 10,45.
Aranymondás: Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Mk 10,45
Óracél: Értsék meg, hogy Jézus miért jött el a földre.
Központi üzenet: Jézus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon az Istennek és embereknek.
Előzmények:
Júdás tudatta a nagytanáccsal, hogy pénzért kész a Mesterét elárulni. Megállapodtak a fizetségben, harminc ezüstben.
Történet:
Húsvét előtti csütörtök volt. A kovásztalan kenyerek ünnepe, a páska elkezdődött. Eljött az ideje, hogy a Jeruzsálemben lévő ünnepi zarándokok elkészítsék a páskát. Az Úr Jézus tudta, eljött az Ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyjához, pedig szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket — írja János (Jn 13,1). Azzal is tisztában volt, hogy Júdás el fogja Őt árulni.
A páska elkészítése
Jézus előreküldte Jeruzsálembe Pétert és Jánost, hogy a páskát készítsék el. A városban egy férfit kell majd követniük, aki vizeskorsót visz. Ez eléggé feltűnő, hiszen a vízhordást Izráelben az asszonyok végezték. Ahová a férfi bemegy, ott találnak egy emeleti termet, amit a ház tulajdonosa mutat majd meg nekik. Ott készítsék el a páskát.
Estére megérkezett Jézus a többi tanítvánnyal. Vágyott erre a közös vacsorára, a páskabárány elfogyasztására, mielőtt szenvednie kell. Több alkalom nem lesz erre. De nem is lesz rá szükség, hiszen helyettes áldozatával a páskabárány fogyasztásának szertartása fölöslegessé válik.
Jn 13. 1 A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. 2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, 3 Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy:
A lábmosás
Minden elkészült: a páskabárány, a kovásztalan kenyér, a keserű füvekből készített szósz az asztalon. És volt ott egy korsó víz is, tállal, vászonkendővel. A társaság leheveredett az odakészített heverőkre (a kor étkezési szokásai szerint). Ám valami mégis kimaradt… Mivel szolga nem volt jelen, valakinek magára kellett vállalnia a lábmosást. Ki szolgáljon a többieknek?
Mt 20. 26 De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, 27 és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.
Pedig már tanulták, tanított Jézus ezt.
Jn 13.4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; 5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. 6 Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” 7 Jézus így válaszolt neki: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.” 8 Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” 9 Simon Péter erre ezt mondta neki: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!” 10 Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.” 11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
Jézus válasza azt jelenti, hogy éppen ez a megtisztítás köt minket hozzá.
Jézus azt mondta ezzel: Ha bűneid megbocsáttattak, tiszta vagy, de ha érintkezel a tisztátalan világgal, a lábad beszennyeződhet, és azt újra meg újra meg kell mosni. Valóban, különösen Péter fogja nagyon hamar felfedezni, mennyire szükséges megtisztulnia: még ugyanezen az éjszakán megtagadja Mesterét!
Jézus azzal folytatta, hogy minden tanítvány tiszta, egy kivételével. A kivétel Júdás, aki nem a szívével, csupán értelmével választotta Jézust.
12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: „Értitek, hogy mit tettem veletek? 13 Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
Jn 13. 34 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
Jn 13.16 Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek. 18 Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát. 19 Már most, mielőtt ez megtörténik, megmondom nektek, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok. 20 Bizony, bizony, mondom néktek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.”
A lábmosással Jézus alázatosságból és felebaráti szeretetből adott példát.
Szolgált nekik, mert szerette őket. Hát nem mindenki azért szolgál? Egyáltalán nem. Szolgálatok:
- kötelességteljesítésből (ez is erény, felelősség és a kötelesség egyre kisebb értékű)
- érdemszerző jó cselekedetnek tekintik a szolgálataikat.
- lássák őket az emberek és megdicsérjék,
- lássa őket Isten és megjutalmazza.
- szánalomból tesznek jót másokkal,
- SZERETETBŐL - mennyivel nagyobb ez!!
Jézusról azt olvassuk: szerette az övéit, mindvégig szerette őket. Nemcsak a kedves Jánost, nemcsak a figyelmes Andrást, aki mindig észrevette, mit lehet tenni másokért, nemcsak a gondolkozó Fülöpöt, hanem szerette Pétert is, aki még ezen az éjszakán esküvel letagadta, hogy valaha ismerte Jézust. Szerette Júdást, aki már zsebre tette az árulásért járó vérpénzt. Szerette őket személyválogatás nélkül és feltétel nélkül.
Az a kérdés, amire jó lenne, ha ma Isten előtt őszintén, becsületesen válaszolnánk, hogy vajon szeretjük-e igazán azokat, akik között élnünk kell, akik közé Isten letett minket? Mi a cselekedeteinknek az indítéka? Mi a mi jó cselekedeteinknek, naponta érettük elvégzett szolgálatainknak az indítéka?
Segítesz a tanulásban (közben azt gondolod: buta?). Otthon? Utcán? Kényszer, stb?
"Mert szerette az övéit e világban, mindvégig szerette őket."
Egészen más lenne az életünk, és más lenne a környezetünk légköre, ha tudnánk mi is így szolgálni. Ha azt, amit úgyis el kell végeznünk, úgy végeznénk, hogy a szívünk is benne van. Ez jellemezne minket, ami itt Jézus szolgálatát, hogy: szerette az övéit. Mindvégig szerette őket. Mindegyiket. A Júdásokat, a Pétereket.
Szeretetbe ágyazva:
Másként tudnánk válaszolni egy kérdésre, Másként végezné el a munkáját az iparos. Másként beszélne az eladó a vevővel, és másként beszélne a vásárló az eladóval, és egészen másként tudnánk egymástól bocsánatot kérni, meg szívből megbocsátani, ha a szívünk is benne lenne.
Ki képes erre? Ez tőlünk nem telik, és ez teljesen igaz.
A Biblia világos válasza: egyedül Jézus Krisztus.
Jézus azonban azt ígérte, hogy aki Őt hittel befogadja a szívébe, annak Ő bemegy az életébe, és az ilyen emberben megjelenik az Ő szeretete. Az ilyen emberek képesekké válnak szeretetre:
- érdek nélkül,
- személyválogatás nélkül mindenkit,
- tartósan,
- a motívum a tiszta szeretet,
- minden számítás nélkül,
- még az ellenségüket is tudják szeretni.
Nem lesz nehéz:
- lehajolni és felemelni a másikat
- megalázni magamat
- bocsánatot kérni, adni (az igazság nem számít)
- alantas munkát elvégezni
- mások helyett dolgozni (felvenni a szemetet)
- örömmel, hála, dicséret nélkül
Ez nem viselkedés kérdése – ez lelkület, jellem (belső változásból fakad) – Jézus teszi ezt velünk! – ÚJJÁSZÜLETÉS!!
Krisztus szeretete árad ki rajtunk keresztül. Ő dicsőül meg.
Ki vagy te igazán? Krisztus él benned?
Jn 13. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.
Boldogság = tudni + tenni
Lásd meg a szükséget! Gyakorlás – izmosodik ez benned!
Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe:
- egy jó szót szólni,
- egy beteget felvidítani,
- valakinek kezet nyújtani,
- óvatosan csukni be az ajtót,
- apróságoknak örülni,
- mindenért hálásnak lenni,
- jó tanácsot adni,
- egy levél megírásával örömet szerezni,
- apró túlzásokon nem rágódni,
- jogos panaszt nem melegíteni fel újra,
- nem tenni szóvá, ha a másik hibázik,
- nem elutasításnak venni, ha háttérbe szorulunk,
- levert hangulatot nem venni komolyan,
- nem sértődni meg egy félresikerült szón,
- együtt érző szó a megalázottaknak,
- egy-egy tréfás szó a gyermekeknek,
- elismerni az elkövetett helytelenséget,
- örülni a holnapi napnak,
- bizonyos dolgokra aludni egyet,
- mindenre rászánni a kellő időt és gondot,
- és mindenkihez szeretettel lenni!
Úgy, ahogy az apostol tanácsolja: minden dolgotok szeretetben menjen végbe. Ez nem kerül pénzbe, de gazdagabb lesz tőle az élet.
Beszélgetés / játék: Milyen vacsoráról van szó? Mikor történik? Kik vannak ott a vacsorán? Mit tesz Jézus a tanítványokkal? Mire tanítja őket ezzel?
Alkalmazás: Beszélgessünk arról, hogy Jézus, aki Úr és Mester, mégis egy szolga munkáját végezte el. Beszélgessünk arról, hogy Jézus valójában miért jött el a földre. Az aranymondásnak használt ige nagyon jól kifejezi ezt. A szakasznak még az is az üzenete, hogy ha mi átéltük, hogy Jézus szolgált felénk, akkor nekünk is szolgálnunk kell a testvéreink felé.
Comments