2Mózes 3,1-10
ÁBRAHÁM ISTENE... IZSÁK ÉS... JÁKOB ISTENE
Mintegy négyszáz esztendő telt el azóta, amióta Jákób megáldotta fiait Egyiptomban, és meghalt. Az izraelitákat rabszolga sorban tartotta egy király, aki nem ismerte Józsefet, 2Móz 1,8-11. A Szentírás hallgatott, de Isten munkában volt. Ez olyan kép, amely ismétlődni fog. Dániel próféciája után mintegy négyszáz évvel - amelyet főleg az jellemzett, hogy Isten hallgatott - el fog jönni a Messiás. Mindkét esetben Isten megőriz egy istenfélő emberpárt, hogy előhozza terveit, mindegyiket ugyanabból a törzsből, 2Móz 2,1. Azonban a tökéletes Messiástól eltérően az Egyiptomban született gyermeknek szüksége lesz megnyugtatásra és elhívatásának megerősítésére. Ez a 2Móz 3-ban kezdődik el, amikor Mózes távol van, Midján földjén, már a saját idejével és erejével törődve, nem Istenével.
Isten most megjelenik neki, és kijelenti magát, mint "Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene". Figyeljük meg, hogy Ő mindegyiküknek Istene, egyénileg, nem kollektíven, ahogyan Péter kijelenti a Csel 3,13-ban. Ez olyan lecke, amelyet jól meg kell majd tanulnia Mózesnek, mert neki ilyen személyes közösségben kell lennie Istennel, ahogy ki van jelentve: "Az Úr pedig beszélt Mózessel színről színre, amint szokott ember szólani barátjával" 2Móz 33,11 (Rev. Károli). Közülünk sokan hálásak, hogy ismerik "atyáink Istenét", de mennyire fontos, hogy nekünk magunknak legyen vele személyes közösségünk!
Mózesnek azt is meg kell tanulnia, hogy ez az Isten tökéletesen képes kielégíteni szükségeit, ahogyan kielégítette a három ősatyáét is. Ő hívta el Ábrahámot messziről, hogy menjen el arra a helyre és feladatra, amelyet számára választott, ugyanúgy, mint ahogyan most Mózessel tette. Az Izsák Istene életet hozott elő a halálból, mind fogantatásban, mind feltámadásban, ahogy az 1Móz 22-ben látjuk; Mózesnek és a nemzetnek hasonló megtapasztalása lesz a páska éjszakáján. A Jákób Istene türelmet és kegyelmet mutatott. Mennyire helyénvaló lesz ez a nemzet számára, amely Jákóbról neveztetik, mivel gyakran meginognak és elbuknak majd, de Isten hű marad! Ez a pillanat is bizonyította hűségét, ahogyan Ábrahámnak megígérte, 1Móz 15,13-14.
Nekünk is van Istenünk, aki elhívott az üdvösségre, életet biztosított újjászületés által, és türelmesen megtart bennünket az út minden lépésén.
2Móz. 3.1-10 Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok. És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni. Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit. Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére. Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek: Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.