Jákób

Józsefet, mint Jákob és Ráhel első fiát, Izráel jobban szerette a testvéreinél, 1Móz 37,3. Jelentősége van, hogy itt az Izráel nevet használja az Ige (Jákob szellemi nevét), jelezve, hogy József istenfélő és szellemi fiú volt. A további leírás, hogy "öreg korának fia", azt jelentheti, hogy okos fiú volt, amellyel meghaladta az éveivel elvárható bölcsességet. A Jákóbtól kapott öltözet az elsőszülöttséget jelentette, Lk 15,22.

Júda Jákobnak és Leának negyedik fia volt. Ha a testvéreit, Simeont és Lévit kegyetlenség jellemezte, akkor Júdát a kapzsiság: "És mondta Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét? Jertek, adjuk el őt az izmáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgattak rá az ő atyjafiai", 1Móz 37,26-27. Jellemző volt rá nagymértékben a képmutatás is többi testvérével együtt, mert hazudtak Jákobnak József igazi sorsát illetően, 1Móz 37,35.

Jákob legidősebb fiát kezdetben jó embernek ismertük meg, mert megpróbálta Józsefet megvédeni a gyűlölettől, a többi testvér gonosz szándékától, hogy később kiszabadítsa és biztonságban visszaadja apjának, 1Móz 37,27-30. Úgy tűnik, őszintén elkeseredett, amikor felfedezte, hogy a testvérek eladták Józsefet az izmaelitáknak. Később meggyőződött bűnének rettenetes voltáról, és arról, hogy ennek a bűnnek a következményei visszaszálltak a saját fejére az Úr munkája nyomán, 1Móz 42,22.

Miután Jákob kibékült Ézsauval,   mindenekelőtt Szukkótba ment, aztán pedig Sikembe (1Móz 33,17-18). Ott helyreállította annak a földdarabnak a tulajdonjogát, amelyet Ábrahám vásárolt 85 esztendővel korábban. Az a szomorú azonban, hogy valójában Bételben kellett volna lennie, 1Móz 35,1.

Gyakran mondjuk, hogy az első benyomások sokat számítanak, és ez igaz a mai jellemtanulmányozásunknál is, mert a Lábánról szóló legelső említésből a Mózes 1. könyvében azt tudhatjuk meg, hogy mi motiválta az ő életét, "mikor látta a függőt és a pereceket az ő húgának karjain..." 1Móz 24,29. Ez magában foglalja azt, hogy az Ábrahám szolgája iránti érdeklődését nagyban befolyásolta a látható földi gazdagság.

Fiatal menekülőként Jákob váratlanul találkozott atyái Istenével Bételben. Megdöbbent a hatalmas látomáson, ezt mondva: "Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam." 1Móz 28,16. Ebből az alkalomból fogadalmat tett; ha Isten vele lesz, megtartja azon az úton, amelyen elindult, ad neki eledelül kenyeret, és ruhát, amelyet viseljen, és ha végül visszatérhet apjának házába békével, akkor az Úr lesz az én Istenem, 21. v. Cserébe Jákób ígéretet is tett, hogy annak, amit Isten már neki adott, egytizedét visszaadja Istennek!

Jákob oszlopai annak szükséges voltát állítják elénk, hogy legyenek emlékeztetőink Isten velünk kapcsolatos bánásmódjáról. Az Úr felszólította Izráelt, hogy emlékezzen a következőkre: a napra, amelyen kihozta őket Egyiptomból, 2Móz 13,3; az Úr minden parancsára, 4Móz 15,39; hogy rabszolgák voltak, 5Móz 5,15; az útra, amelyen az Úr vezette őket, 5Móz 8,2; és az Ő csodálatos cselekedeteire, 1Krón 16,12. Minket is felszólít ebben a korszakban is, hogy emlékezzünk, 1Kor 11,24; 2Pt 1,12-15.

Jákob neve születésétől ered. Rebeka második fia a Mást kiszorító nevet kapta. A szó összefügg a sarok felemeléssel, és átvitt értelemben a birkózással. Ez a birkózó taktikája, hogy felemeli ellenfele sarkát, hogy elbizonytalanítsa, aztán kihasználja előnyét, hogy legyőzze. Így Jákob természetes hajlama látható már abban a pillanatban, amikor kijött anyja méhéből, 1Móz 25,26.

Mindnyájunknak van influenzája - éppen ez az olasz szó a befolyásra. Sohasem látjuk befolyásunkat világosabban, mint gyermekeink életében. Ők megélik a mi gyarlóságainkat a mi szemünk előtt. Semmi sem lehet ugyanakkor annyira megörvendeztető és olyan félelmet keltő, mint saját gyermekünk szava: "Olyan akarok lenni, mint te."