Egy alkalommal néhány látogató ment egy kőolaj-finomítót megtekinteni. Vezetőjük bemutatta nekik a finomítási folyamat bonyolult egységeit: a hatalmas katalizátor-kamrákat, a csővezetékeket, a fűtőkádakat - egyszóval mindent, ami hozzátartozik az olajfinomításhoz.
Amikor véget ért az üzemlátogatás, az egyik látogató így szólt a vezetőhöz:
- Uram, ön mindent megmutatott nekünk, kivéve a szállítási részleget. Egy ilyen méretű finomító hatalmas mennyiségű kőolajat használhat fel és alakíthat át benzinné és kenőanyagokká. De azt nem mutatta meg nekünk, hol töltik meg ezekkel a tartályokat, hogy elszállítsák szerte a világba.
- Nos, tudja, - mondta a vezető - nincsen szállítási részlegünk. Mindent, amit ebben a finomítóban termelünk, a finomító energiaellátásához használunk fel.
Az egyháznak meg kell értenie, hogy amit tesz, az a világért van, nem azért, hogy biztosítsa önmaga működését. A gyülekezetekben nagyon sok program kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a gyülekezetet működtesse. A gyülekezet célja nem az, hogy önmagát fenntartsa, hanem az, hogy odaadja a világnak azt, amije van. (Lásd Mt 28,19 és Mk 16,15.)