feltámadás

JÁNOS NÉGY esetet választ ki, hogy bemutassa azokat a különböző módokat, ahogyan a feltámadásban való hit megvalósult. Az első példa maga János, aki elsőnek érkezett a sírbolthoz (4. v.), de másodiknak lépett be. Péter ment be először, és megszemlélte a halotti ruhaneműk gondos elrendezését. Ez bizonyítéka volt annak, hogy a testet nem lopták el. János belépve felfogta annak jelentőségét, amit látott, és hitt (8. v.); ezt Péterről nem lehetett elmondani. János számára a vászonnemük a feltámadás jelei voltak.

A SZERETET legyőzi a nehézségeket. „Kora reggel" volt, amikor azok a kedves nők a sírhoz vették útjukat, hogy elvégezzék azokat a szolgálatokat, amelyeket szeretetük eltervezett. Még sötét volt (Jn 20,1). Ott volt azonban a „kő" problémája, amit le kellett győzniük, de azért eljöttek. Úgy találták, hogy ez a probléma megoldódott, beléptek a sírba, és látták, hogy a vászonlepedők még ott vannak, de a test nincsen. Isten két követe volt ott, hogy beszéljen velük és gyengéden megfeddje őket, hogy miért keresik „a holtak között az élőt".

FEJEZETÜNK néhányszor a hatalom kérdését érinti, és az Úr Jézust úgy látjuk, mint Aki tekintélyt követel tanításának minden területén. Megkérdőjelezték hatalmát (1-8.v.) néhányan, akik úgy tűnik, a Szanhedrintől jövő küldöttséget alkották. Lehet, hogy a Bemerítő Jánossal kapcsolatos kérdés feltevésével nemcsak őszinteségüket vonta kétségbe, hanem vallási vezetői hatáskörüket is.

A NAGY Munkás a magvetőhöz hasonlatos, ahol a mag az Isten Igéje (11. v.). Ahogyan ment „városonként és falunként, prédikálva és hirdetve az Isten országát", társai azok voltak, akiknek a szívében a mag gyümölcsöt hozott (1-3. v.). Ezután következett két példázat, amelyekben a természetről szólt, hogy a szellemi dolgokat illusztrálja. Éreztette a szellemi igazságot, hogy azok, akik „tiszta és jó szívvel" hallgatják az Igét, tartsák meg, és annak fényét sugározzák mások felé. Ilyenek azok, akik a legszorosabb szellemi közösségbe jutottak Ővele (21, v.).