C.H.Spurgeon

 Ebben a versben is ígéret van. Jó volt, ma is jó és ezután is jó lesz nekem, ha igát kell viselnem.

 A törvényben megírt ígéreteket és áldásokat nem törölte el Isten. Amikor Jézus Krisztus elhordozta értünk a büntetést, az ígéretek érvényessége csak erősödött. Így, ha megtartom az Úr parancsolatait, számíthatok a fenti ígéret beteljesedésére is.

 Az Úr félelme minden igaz hit kezdete és alapja. Isten komoly félelme és tisztelete nélkül sohasem gyökerezhet meg bennünk a tiszta élet. Aki szellemében nem imádja Istent, az képtelen szentül élni.

 Ha így van, akkor én is számíthatok Uram gyengéd bánásmódjára. Nem vet el engem, pedig még a legjobb állapotomban is gyenge, törékeny és olyan értéktelen vagyok, mint egy nádszál. Valaki azt mondta nekem: „Mit sem érsz a szememben!" Ez nem volt valami gyöngéd kijelentés, de igaz volt. Még annyit sem érek, mint a folyami nád, mert az legalább nem lógatja a fejét. Én viszont megtörtem, nagyon is megtörődtem. Szívem nem muzsikál, valahol elszállt belőlem a zene, a dallam.

 A szabadon munkálkodó kegyelem fiakká teheti az idegeneket. Az Úr itt kijelenti, hogy ezt szándékozik cselekedni a lázadókkal, és tudtukra is adja majd, hogy mit cselekedett velük. Kedves olvasóm, velem is így cselekedett az Úr; veled is megtette már ezt? Ha igen, fogjunk kezet és egy szívvel dicsérjük Urunk imádásra méltó nevét.

 Szüntelenül reménykedjél! Az Úrban reménykedjél! Érdemes reménykedni benne. Soha nem hagyja cserben azt, aki őbenne bízik. 
Ne csüggedj el a reménykedésben! Számíts nagy szabadulásra és légy készen, hogy Istent dicsérd érte.

 Komoly biztatás volt ez Jósáfát királynak, mivel nagy sokaság támadt ellene. Nagy biztatás ez nekem is, mert nagy szükségben vagyok, és legyőzésére nincs se hatalmam, se bölcsességem. Ha az Úr velem lesz, győzni fogok az élet csatájában, és minél nagyobb a megpróbáltatás, annál dicsőségesebb lesz a győzelem. De honnan tudhatom bizonyossággal, hogy az Úr velem van?

Milyen drága ígéret ez: az Úr maga akarja megszabadítani népét nagy irgalmából, de ezt nem emberi eszközökkel teszi. Az emberek ugyanis vonakodnak megadni Istennek az őt megillető dicsőséget. Mikor felfegyverkezve harcba indulnak és győznek, Istenüknek kellene dicséretet mondaniuk a győzelemért, de nem ezt teszik, hanem saját erejüket dicsőítik, lovaikkal és lovasaikkal kérkednek. Ezért az Úr igen gyakran minden emberi eszköz nélkül menti meg népét, hogy a dicsőség egyedül az Övé legyen a szabadulásért.

 Valóban így van: akik életre támadnak a halálból, ebben a feltámadásban felismerik majd az Úr kezét. Ez lesz az embert érhető legnagyobb és legnevezetesebb változás. Isten kihozza a szellemi halál sírjából, valamint a szellemi élet fényét és szabadságát ajándékozza neki. Ezt senki más nem képes megcselekedni, csak az élő Isten, az élet Ura és teremtője.

Nem egyszerre, hanem fokozatosan jutunk a szent ismeret birtokába. A mi dolgunk a szívós, lépésről-lépésre való tanulás. Ha hálaadásunkat lassúnak találjuk, ne csüggedjünk el, mert egyszer majd megvilágosodnak a dolgok számunkra. Az Úr, aki tanítónk lett, nem mond le rólunk, akármilyen nehezen tanulunk is. Nem válna dicsőségére, ha emberi korlátoltságunk meghiúsítaná tanítói munkáját. Az Úr abban leli örömét, ha bennünket, együgyűeket bölccsé tehet.