C.H.Spurgeon

"Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak" (1 Móz 28, 13).

"Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az asszony utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod." (1Mózes 3,15)

 Áldott legyen a kegyelem Istene, hogy ez így van. Öröktől fogva kiválasztott népe természettől fogva éppen olyan makacs ugyan, mint Ádám többi maradéka, de amikor eljön az Úr sereggyűjtésének napja, és a kegyelem kifejti hatalmát, ezek készek megtérni és hinni az Úr Jézusban. Senki sem erőszak hatására tér meg, de Isten Szelleme addig munkálkodik bennünk, míg készek vagyunk meghajolni az ő akarata előtt.

 Ami a harmat a növényvilágban, az a Szent Szellem áradása a kegyelem világában. Milyen nagy szükségem van erre a mennyei harmatra! Isten Szelleme nélkül kiszárad, összezsugorodik az életem. Elkeseredtem, elbágyadok, meghalok. De milyen édes ennek a harmatnak az üdítése! Ha Isten megáld vele, vidám leszek, életem megelevenedik, megerősödöm. Ennél többre nincs szükségem.

Olykor mi is hasonlítunk Gád törzséhez. Túl sok ellenség támad ránk, csapatostul jönnek ellenünk. Sőt pillanatnyilag le is győzhetnek, és ujjonghatnak időleges sikerük felett. Ez csak azt bizonyítja, hogy családi örökségünk első fele igazán a miénk, mert Krisztus népének is vannak ellenségei, mint Gádnak, akik rátámadnak és legyőzik.

Anyai vigasztalás! Ez maga a gyöngédség! Egy anya mennyire együtt tud érezni gyermekével a bánatban. Hogyan öleli keblére, mennyire szívére veszi szomorúságát! Gvermeke mindent elmondhat neki, és ő úgy együtt érez vele, mint ahogyan senki más! Minden vigasztalója közül anyját szereti legjobban a gyermek, és sokszor így van ezzel még a felnőtt férfi is.