C.H.Spurgeon

"Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól" (Jn 6,37).

 Van-e példa arra, hogy Urunk valakit, aki hozzá ment, elutasított volna? Nem volt ilyen eset, és nem is lesz soha. A pokolban az elkárhozott lelkek között egy sincs, aki ezt mondhatná: "Krisztushoz mentem, de Ő elutasított". Lehetetlenség, hogy te vagy én lennénk éppen azok, akikkel szemben Krisztus Jézus megszegné ígéretét. Ne adjunk helyet magunkban ilyen sötét gyanúnak!

"Mert nem vet el örökre az Úr" (JSir 3,31).

"Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn..." (1Móz 9,14).

"...aki mást felüdít, maga is felüdül" (Péld 11,25).

"Az ajándékozó bővelkedik..." (Péld 11,25).

"Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent" (Mt 5,8).

"Ennél nagyobb dolgot fogsz látni" (Jn 1,50).

 Ez az ígéret egy gyermekként bízó hívőhöz szólt, aki egyetlen meggyőző érv alapján kész volt elfogadni Jézust Isten Fiának, Izrael királyának. Aki kész arra, hogy lásson, fog is látni; reménytelen vakságunk oka az, hogy behunyjuk a szemünket.

"...meg is segítlek..." (Ézs 41,10).

"Megerősítlek..." (Ézs 41,10).

"...biztonságban élhetnek" (Hós 2,20)