Lukács 5,17-26
BŰNBOCSÁTÓ
Micsoda gyönyörű cím! Az emberekben mély vágy van a bűnbocsánat után. Ernest Hemingway utalt egy régi spanyol mondára, amely Pacoról, egy elkóborolt fiúról és az apjáról szól, aki hirdetést tett közzé a következő szöveggel: "Paco, találkozz velem a Montana hotelben kedd délben. Minden meg van bocsátva. Papa". Paco Madridban közönséges név, és amikor az apa megérkezett, 800 fiatalembert látott, akik a hirdetésére válaszként jöttek.
A bűnbocsánat Isten kegyelmének különleges megjelenése. Nem tesz bennünket elbizakodottá; inkább istenfélelmet eredményez az iránt, aki megkímélt bennünket az ítélettől, Zsolt 130,4. Úgy látható, mint valamilyen adósság kifizetése, Mt 18,27, vagy mint egy megszakadt közösség helyreállítása, Lk 17,3-4. De főleg azt foglalja magában, hogy a bűnök el vannak intézve. Ez Isten gondolatában jogi cselekedet - a bűnöket leválasztja a bűnösről, Krisztusra helyezve azokat, így a bűnös szabad lesz, 1Pt 2,24; Zsid 8,12. Ez a megigazítással együtt járó igazság, Róm 4,5-7. A bűnbocsánat eltávolítja a bűnöket; a megigazítás megfelelő helyzetet biztosít. Isten megigazítja a bűnösöket, megbocsátva nekik. A bűnbocsánat a Szent Szellem által elvezet a magatartás megváltozásához, amely hálás szeretetből fakad, ahogyan az Úr Jézus bemutatta, Lk 7,47.
Mai igeszakaszunkban Urunk cselekedetei felvetik a kérdést: "Ki bocsáthat meg?" Az írástudók és a farizeusok helyesen gondolták, hogy csak Isten bocsáthat meg minden bűnt, 21. v.; de itt elbotlottak, mert nem voltak képesek Jézust Istennek vallani. Egy másik alkalommal, Mt 12,31, az Úr megválaszolta azt a kérdést, hogy "mi bocsátható meg", azt mondva, hogy minden bűn megbocsátható, kivéve a Szent Szellem elleni káromlást. Ezek az emberek tudatosan utasították el Krisztust, a Sátánnak tulajdonítva hatalmát - és a Krisztust elutasítók számára nincs remény. Arra a kérdésre is látjuk az Úr válaszát, hogy "mit eredményez a bűnbocsánat?” Lk 7,49.
Gyakran felteszik a következő kérdést: "Hányszor lehet megbocsátani?" Az Úr Jézus az Ő mélységesen megbocsátó szellemének megfelelően, amelyet a kereszten mutatott, Lk 23,34, azt juttatja eszünkbe, hogy az igazi keresztyéneknek végül meg kell tanulniuk megbocsátani egymásnak, Mt 6,14-15. C. S. Lewis tömören fejezi ki ezt a következőképpen: "Keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy megbocsátjuk másokban a megbocsáthatatlant, mert Isten megbocsátotta a bennünk lévő megbocsáthatatlant." Adjon kegyelmet az Úr, hogy e szerint a definíció szerint igazi keresztyének legyünk!
Lk. 5.17 „Amikor az egyik napon tanított, és ott ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt. 18 És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. 19 Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. 20 Ő pedig látva hitüket, így szólt: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” 21 Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni: „Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” 22 Jézus átlátta gondolataikat, és így válaszolt nekik: „Miről tanakodtok szívetekben? 23 Mi könnyebb: ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid - vagy pedig ezt mondani: Kelj fel és járj? 24 Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, - így szólt a bénához -, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” 25 Ez pedig szemük láttára azonnal felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. 26 Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: „Hihetetlen dolgokat láttunk ma!””