04.12 Többé meg nem emlékezik
Amikor megismerjük az Urat, elnyerjük bűneink bocsánatát. Úgy ismerjük meg Őt, mint a kegyelem Istenét, aki nem tekint vétkeinkre. Micsoda boldog felfedezés ez!
Amikor megismerjük az Urat, elnyerjük bűneink bocsánatát. Úgy ismerjük meg Őt, mint a kegyelem Istenét, aki nem tekint vétkeinkre. Micsoda boldog felfedezés ez!
A Jónással kapcsolatos isteni gondviselés nagysága van feljegyezve könyvének 2. fejezetében. Komoly figyelmeztetést tartalmaz Isten népe közül bárkinek, aki úgy dönt, hogy nem engedelmeskedik Isten szavának. Utazása a hal gyomrában olyasmi volt, amit sohasem fog elfelejteni. Azok a szavak, amelyeket arra használt, hogy leírja akkori állapotát, olyanok, amelyek az emberi megtapasztalás szélsőségeit hordozzák.
Betsabé a hettita Eliám lánya, és Úriásnak a felesége rendkívül szép nő volt, és házasságtörő kapcsolatba került Dáviddal. Dávid akkoriban lehetőségeinek csúcspontján volt mint Izráel királya (2Sám 10), és úgy tűnik, öntelten azt gondolta, hogy semmit sem kell megtagadnia önmagától. A bűn rendkívüli szomorúságot hozott Betsabéra; férjét megölték, és a házasságtörő közösségből származott gyermek meghalt.
Maga az Úr úgy tekintette Mózest, mint a közbenjáró imádság legnagyobb embereinek egyikét, akik valaha éltek, Jer 15,1. Ma három olyan alkalmat veszünk szemügyre, amikor Mózes Istenhez fordult másokért.
Lábbal tiporjuk Isten Fiának vérét, ha azt képzeljük, hogy bűnbánatunkért kapunk bűnbocsánatot. Jézus Krisztus halála az egyetlen magyarázat Isten bocsánatára és bűnfelejtésének kifürkészhetetlen mélységére. Bűnbánatunk csak következménye annak, hogy személyes életünkben valóság lett az értünk történt megváltás. "Krisztus Jézus... lett nekünk bölcsességül és igazságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30).
A bűnösségről való meggyőződést legjobban ezek a szavak fejezik ki:
"Ó Megváltóm, mily szörnyű ez,
Minden bűnöm téged sebez."
Őrizkedj attól a kellemes elképzeléstől, hogy Isten mint kedves és szerető Atya, persze, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak. Isten egyetlen alapon bocsáthat meg nekünk: Krisztus keresztjének borzalmas tragédiája alapján. Más indokot keresni a bűnbocsánatra öntudatlan istenkáromlás. Isten csak Krisztus keresztje által bocsáthatja meg a bűnt és helyezhet vissza minket kegyelmébe, más mód nincs rá! Az a bűnbocsánat, amit mi olyan könnyen tudunk venni, a Golgota haláltusájába került.
Közülünk nagyon kevesen vannak, akiket Ő meggyőzhetett bűn tekintetében. Ismerjük azt a belső zűrzavart a rossz miatt, amit tettünk. De ha a Szent Szellem meggyőz bűn tekintetében, ez elfeledtet velünk minden földi kapcsolatot és csak azt az egyet hagyja meg: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,4). Amikor valaki így győződött meg a bűnről, lelkiismerete hatalmasan tudtára adja, hogy Isten nem bocsáthat meg neki; ha megbocsátana, akkor az embernek erősebb igazságérzete lenne, mint Istennek.
VALÓSZÍNŰLEG a 103. zsoltárt Dávid öreg korában írta, miután tapasztalata volt a bűnről és bűnbocsánatról. Dávid imádkozó ember volt, de ebben a zsoltárban nem annyira imádkozásról van szó, mint inkább dicsőítésről és imádatról. Három részre osztható:
(1) A szólóének, 1-5. v. Az egyén. „Áldjad én lelkem az Urat".
(2) A kórus, 6-18. v. Mások is csatlakoznak. Figyeld meg a névmásokat.
(3) A szimfónia, 19-22. v. Angyalok, teremtés.