"Akiben van..., a bűnök bocsánata..." (Ef 1,7).
Őrizkedj attól a kellemes elképzeléstől, hogy Isten mint kedves és szerető Atya, persze, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak. Isten egyetlen alapon bocsáthat meg nekünk: Krisztus keresztjének borzalmas tragédiája alapján. Más indokot keresni a bűnbocsánatra öntudatlan istenkáromlás. Isten csak Krisztus keresztje által bocsáthatja meg a bűnt és helyezhet vissza minket kegyelmébe, más mód nincs rá! Az a bűnbocsánat, amit mi olyan könnyen tudunk venni, a Golgota haláltusájába került. Lehet, hogy a hit egyszerűségével elfogadjuk a bűnbocsánatot, a Szent Szellem ajándékát és megszentelődésünket, de elfelejtjük, milyen iszonyú nagy árat fizetett Isten azért, hogy mindez a mienk lehessen.
A bűnbocsánat a kegyelem isteni csodája. Jézus Krisztus keresztje volt az ára annak, hogy Isten megbocsáthassa a bűnt és mégis szent Isten maradjon. Soha ne fogadj el olyan nézetet, amely Isten Atya voltára hivatkozva elhomályosítja a megváltást. A kijelentés azt mondja Istenről, hogy nem bocsáthat meg. Saját természetének mondana ellene, ha megtenné. Egyetlen módon nyerhetünk bocsánatot, ha a kiengesztelés visszavisz minket Istenhez. Isten bocsánata csak a természetfeletti birodalomban természetes.
A megbocsátás csodájához képest a megszentelődés megtapasztalása csekély. A megszentelődés egyszerűen a bűnbocsánat csodálatos kifejeződése az emberi életben. Az emberben a legmélyebb hálát Isten iránt a bűnbocsánat ébreszti. Pál soha nem tudott betelni ezzel a csodával. Amikor végre rájössz, mibe került Istennek, hogy megbocsáthasson, Isten szeretete úgy megragad, mintha satuba lennél szorítva.
Ef 1. 7 A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.